Boros Árpád: A diósgyőri acélgyártás és energiaellátás története 1770-2006 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 18. (Miskolc, 2007)

IV. A diósgyőri kohászat fejlődése az energiaellátás tükrében

A nagyolvasztók üzembe helyezésével a tüzeléstechnikai feladatok megnövekedtek, nemcsak a kohók üzemeltetése során fellépő tüzelési, adagolási, léghevítő fűtési és egyéb hőtechnikai viszonyok elemzésével, hanem ezeken túlmenően, a keletkezett kohógáz eltüzelésével is foglalkozni kellett. A kohászati berendezések korszerűsítésében a tüzeléstechnikának jelentős szerepe volt, ha csak az 1960-as évekre jellemző, földgáztüzelésre történő átállást vesszük is figyelembe. Itt kell megemlíteni a Tüzeléstechnikai Kutatóintézet fejlesztési és gyártási tevékenységét, valamint a gyár területén működő Lángvizsgáló üzem gyakorlati közreműködését a program végrehajtásában. A kohászat tüzeléstechnikai osztálya együttműködve, a TÜKI-vel és a lángvizsgáló helyi szakembereivel az átállást sikeresen hajtották végre. A kutatóintézet 1963-ban megkezdett, kemencékre kifejlesztett égőcsaládja (A, B, C) került a különböző gáztüzelésű kemencékre, de a még meglévő olajtüzelésű (pakura) kemencékre is az akkori műszaki színvonalnak megfelelő olajégők lettek felszerelve. Speciális fejlesztést jelentett, amikor a durvahengerműben a gazdaságtalan cellás rendszerű izzító-kemencék helyett új takarékos, ún. U-lángjárású, egy égővel és korszerű hővisszanyerővel kialakított mélykemencéket helyeztek üzembe. Ennek terveit dr. Bíró Attila az LKM durvahengermű egyik mérnöke, (1963-tól a Tüzeléstechnikai Kutatóintézet műszaki igazgatója) készítette, aki a teljes átépítést és sikeres üzembe helyezését is irányította. A TÜKI abban az időben országosan mintegy 600 kemence földgázra történő átállításában vett részt, mostanáig kb. 20 ezer kemence tüzelését oldotta meg. A kutatóintézet tevékenységi körébe tartozott továbbá ipari kemencék, kazánok olaj és gázégők tervezése, fejlesztése, égéselméleti, lángelméleti kutatások, energiaracionalizálások, hőtechnikai mérések, hőátadási, hősugárzási viszonyok elméleti vizsgálata és mérése. A TÜKI 1968-tól vállalkozásszerű kutatás-fejlesztési tevékenységet végzett, 1985-tól a kutatóintézetek csökkentése után Tüzeléstechnikai Kutató és Fejlesztő Vállalatként működött. A diósgyőri kohászat szakember gárdáját dicséri, hogy több kiváló szakember került a TÜKI Lángvizsgáló üzemébe és az egyetemi kutató bázisra tudományos munkatársként, vagy magasabb vezető beosztásba. Megemlíthetjük dr. Bíró Attila műszaki igazgatót, dr. Kárpáti Sándor főosztályvezetőt, vagy néhai Nedea Ede főosztályvezetőt, aki a kohászat tüzeléstechnikai osztályvezetője, majd 1963-ban a Lángvizsgáló