Boros Árpád: A diósgyőri acélgyártás és energiaellátás története 1770-2006 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 18. (Miskolc, 2007)

IV. A diósgyőri kohászat fejlődése az energiaellátás tükrében

A nitrogéntárolóktól 2 db NA 100-as vezeték megy a Kombinált Acélmű csarnokáig. A nyomáscsökkenés a felhasználási helyeken történik, az N

2 mennyiség pedig központilag van mérve. Főbb felhasználási helyek: LD konverter, CH Rt, UHP kemence, FAM Öntőmű. Ezen kívül biztosított az ellátás: Erőműben, DH, NO-nál. A kohó leállítása esetén az N

2 felhasználás a felére csökken. Ivó-, ipari- és lágyvíz rendszerek Ivóvíz ellátás: Az ivóvizet a gyár a Városi Vízmű hálózatáról kapja, négy vízmérővel ellátott fővezetőken. így: • a Vas utca (NA 200-as vezeték), • a Vendégház (NA 300-as vezeték), • az Ó-gyár tér (NA 300-as vezeték), • a Hatodik utca (NA 300-as vezeték). A Hatodik utcai vezeték a ,,B"-telepen elhelyezett nyomásfokozó szivattyúval a 4 500 m

3-es tározó töltését szolgálja. A Varga-hegyen lévő 4 500 m

3-es ivóvíztározó a következő fogyasztókat látja el: KA-térsége, Oxigéngyár, lakossági fogyasztók (Báthori sor), Vasgyári szeszfőzde, Puskin úti sörfőzde, Vasgyári temető. A fővezetékeken kívül kisebb szelvényű vezetékeken is kapnak ivóvizet: • Nyirjesi Asztalosműhely NA 50-es vezeték, • Mosoda NA 80-as vezeték, • Kertész-alsó NA 80-as vezeték. A vendégházi 0 300-as vezetékről kerülnek ellátásra a Vasgyári u. páratlan oldalán lévő (23-tól 39. számig) magánlakások, a Tervező Iroda, a Műszaki Klub, a DIFO, a Munkásőriaktanya épületei. A vállalat napi ivóvíz fogyasztása 5-6 ezer/ m

3

, melyet a városi hálózatról 4-4,5 bar nyomással vesz át.