Boros Árpád: A diósgyőri acélgyártás és energiaellátás története 1770-2006 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 18. (Miskolc, 2007)

Lektori ajánlás

Lektori ajánlás Amikor a régi 3-as úton elérjük Miskolc déli kapuját, majd követve az útbaigazító táblát Lillafüred felé kanyarodunk, az Egyetemváros mellett elhaladva felkapaszkodunk a Varga hegyre. Igazából egy jókora dombocska, amely a Szinva patak keskeny völgyében elnyújtózkodó város felett magasodik. Az idelátogató turistát évtizedekig nem túlságosan vonzotta a „piszkosnak" kikiáltott gyárváros látványa, az úti cél Lillafüred, vagy MiskolcTapolca csodás természeti látványosságainak felfedezése volt. Mégis, a dombocska tetejére érve, az egyenes útszakaszon lassítanak a járművek, sokan megállnak, mert jobb kéz felől eléjük tárul a középső városrész látványa madártávlatból. Közvetlen a domb alatt csarnokok és gyárkémények sokasága magasodik, az egykor szebb napokat látott gyáróriás, a diósgyőri acélgyár, a volt Lenin Kohászati Művek látványa fogadja a szemlélődőt. Akár nappal, akár éjjel a fények bűvöletében nézelődünk, különös érzés vesz rajtunk erőt. A gyár maga az élő történelem, s bár ma már a látványos nyüzsgésnek alig vannak a magasból látható jelei, a kiterjedt út- és vasúthálózat, a csővezetékrendszerek kusza sokasága valaha volt óriási pezsgést sejtet. Szeretnék minden érdeklődőhöz, szimpatizánshoz vagy becsmérlőén méregetőhöz odalépni és mesélni a magyar történelem és ipartörténet eme gyöngyszemének több száz éves múltjáról, izgalmas, a létért és fejlődésért folytatott harcáról Mária Terézia császár- és királynőtől egészen napjainkig. De tudom, érzem hiába a mérhetetlen tisztelet és szeretet méltatlan lennék erre a megtiszteltetésre és ismereteim is hiányosak ahhoz, hogy tényszerű és tárgyilagos legyek. Mégis, apáink és dédapáink emléke, szűkebb pátriánk, szakmánk szeretete parancsoló hangként olvadt egybe az érdeklődők kérdéseivel, az igénnyel, hogy emléket állítsunk mindazoknak, akik életükkel példát mutattak a kohász szakma szeretetéből, emberi helytállásból. Az elmúlt években számtalan munkatársunk, barátunk ragadott tollat, hogy a hősi kezdetekről számoljon be akár regény formájában, akár egy-egy szakmai terület életét bemutató monográfiát publikálva. Örültünk ezeknek az írásoknak és örömmel teli, nosztalgikus érzésekkel fogadtuk valamennyit. Én magam, aki 35 évig lehettem ennek a kohász közösségnek a tagja, mégis őszinte csodálattal, bár kicsit szkeptikusan fogadtam atyai jóbarátom, Boros Árpád elhatározását, hogy átfogó, több kötetbe rendezett formában írja meg a diósgyőri kohászat történetét. És elindult az évekig tartó munka, melyet