Boros Árpád: A diósgyőri acélgyártás és energiaellátás története 1770-2006 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 18. (Miskolc, 2007)
IV. A diósgyőri kohászat fejlődése az energiaellátás tükrében
Az alapvertikum egyéb fejlesztései a Lenin Kohászati Művekben 1968-1988 között A Lenin Kohászati Müvekben a 70-es években termelő üzemi beruházást saját fejlesztési alapból nem tudtak végrehajtani, hiszen a Nemesacélhengerműre először saját elhatározásból, később állami határozattal minden lehetséges eszközt át kellett csoportosítani. így az elkerülhetetlen pótlások és szerény szociális jellegű ráfordítások mellett csak néhány - a gyár általános működését biztosító - fejlesztést említhetünk meg: Teljeskörű dízelesítést hajtottak végre. Még 1968-ban kiadott rendeléssel a vállalat összes mozdonyát és vágánydaruját a Ganz-Mávag által szállított diesel meghajtású járművekkel cserélték fel. Erre 130 millió Ft-ot költöttek. Energiaellátás - racionalizálásokat hajtottak végre. Gőztranszformátort telepítettek, fejlesztették a hőhasznosítást, a szennyvíztisztítást, ezzel a víz viszszaforgatást. Ezekre mintegy 70 millió Ft-ot fordítottak. Fentiek tulajdonképpen elősegítették a nagyberuházás végrehajtását, s későbbi üzemeltetést is, de emellett a Nemesacélhengermű terület-felszabadítása érdekében számos áttelepítést - így a robbantókamra, az Epületkarbantartó Gyáregység áthelyezését - már eleve saját forrásból vállalták. 1973-ban kezdte meg az LKM a Miskolc Városi Tanács megbízásából és alapátadásával a 300 Gcal teljesítményű városi fütőmü megvalósítását. Először az Erőmű melletti leggyorsabb megoldással segítettek be az épülő közeli városrész - a házgyári lakások - fűtésének megoldásába, majd a gyár keleti oldalán épült az új fűtőmű. Számos tervezői és energia-hatósági vizsgálat igazolta ennek a megoldásnak a legcélszerűbb voltát, gazdaságosságát. Ez a nagyberuházás mintegy 600 millió Ft-os előirányzattal indult 3 üzembe helyezési szakaszt feltételezve. A lakótelep építések országos, ebből eredően a miskolci lelassulása következtében a befejezése áthúzódott a 80-as évekre, s a végleges ráfordítás így meghaladta az 1 milliárd forintot is. 72 Baán István: A magyar vasgyárak fejlődése 1968-1988 között. Kézirat.
