Boros Árpád: A diósgyőri acélgyártás és energiaellátás története 1770-2006 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 18. (Miskolc, 2007)
IV. A diósgyőri kohászat fejlődése az energiaellátás tükrében
1000 mm-es, 2600 mm hengertesthosszúságú második blokksor: 1962. A KGMTI elkészítette a „Lenin Kohászati Művek Durvahengermű Rekonstrukciójának Programjavaslat"-át. A rekonstrukció célkitűzése a blokksoron 1 millió tonna elvi kapacitás biztosítása. 1964. Elkezdődött a blokksor rekonstrukciója. 1968. Először termelt a blokksor egy év alatt 1 millió tonna acélt. 2000. A blokksoron a termelés véglegesen megszűnt. 1000 mm-es, duó rendszerű durvalemezsor: 1930. Diósgyőr javasolja a Bremer-Hütte Geissweid-i durvalemezsor megvételét. 1932. Megindult az 1 000 mm-es duó rendszerű durvalemezsor. Hermann Lajos, a C 11 Hengerművek osztályfőnöke javasolta, hogy durvalemezsor külön meghajtást kapjon. 1937. A duó rendszerű durvalemezsor átépítésre leállt. 950/720/950 mm-es Lauth-trió rendszerű durvalemezsor: 1937. Megindult a Lauth-trióra átalakított durvalemezsor. A sor saját meghajtást kapott. 1950. A durvalemezsor leállt és V. 3-án megkezdték áttelepítését Lőrinc re, ahol VI. 27-én indult meg a termelés a hengersoron. 850 mm-es trióbugasor: 1951. Az Országos Tervhivatal elnökének, valamint a KGM és BEM minisztereinek 269/1951. határozata elrendelte, hogy Diósgyőrben „provizórikus bugasort" állítsanak fel. 1952. A trióbugasor megkezdte a termelőmunkát. 1964. A trióbugasor leállt, elkezdődött a durvahengerműi rekonstrukció, aminek keretében a trióbugasor helyett duóbugasor épült. 850 mm-es duóbugasor: 1957. Zambó Pál főmérnök, Bíró Attila és Osztatni Mihály hengerműi mérnökök javasolták egy duóbugasor felállítását a blokksor vonalában, attól keletre, a kikészítő épületében.
