Boros Árpád: A diósgyőri acélgyártás és energiaellátás története 1770-2006 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 18. (Miskolc, 2007)

IV. A diósgyőri kohászat fejlődése az energiaellátás tükrében

A Hengerművek építésének és működtetésének részletes időrendi adatai, különös figyelemmel az energiaellátás változásaira Az 1868. május 9-i határozatok alapján a vasgyár építése megkezdődött. Az üzem csak lassan, fokozatosan indult. 1870 januárjában már üzembe állt két kavarókemence, egy gőzkalapács, a gépműhely és az asztalosműhely. 1870. december 18-án Pech Antal osztálytanácsos és Gombossy János diósgyőri bányaigazgató elnökletével az épülő diósgyőri gyárat felülvizsgálták és az arról készült „Jegyzőkönyv" egyértelműen bizonyítja, hogy 1870ben - bár kísérleti jelleggel és sok nehézséggel -, de folyt sínhengerlés Diósgyőrben.

62 Természetesen a sínekhez tartozó kapcsolószer és egyéb felépítményi anyag hengerlése is ehhez a feladathoz tartozott, ami különböző szelvények sokaságát jelentette, melyeket hengerlés-technikailag csak három, egymástól eltérő hengerátmérőjű hengersor felállításával tudtak teljesíteni. Ezért kellett három hengersort: egy finom, egy közép- és egy duósort telepíteni. A három hengersort még további hengersorok telepítése követte, amelyek a következőkben szintén csak tőmondatos időrendben kerülnek rögzítésre, mert „A diósgyőri hengerművek történetét" részleteiben Marosváry László írása, a „Tanulmányok Diósgyőr történetéhez" sorozat 5. sz. könyve tartalmazza. A hengerművek tőmondatos időrendi adatai

63 300 mm-es első finomsor: 1871. Az első finomsor indulása 2 trió és duó hengerállvánnyal, 40 lóerős gőzgéppel, lendítőkerékkel. Magyar Országos Levéltár IV. Gazdasági Szervek Osztálya Bp. I. Bécsi kapu tér 4. szám nélküli jegyzőkönyv az 1871. évi irattartóból, amely a Diósgyőri Levéltárból származik (1863-1968). Marosváry László: A diósgyőri hengermüvek története 1999. 230-245. p.