Boros Árpád: A diósgyőri acélgyártás és energiaellátás története 1770-2006 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 18. (Miskolc, 2007)
IV. A diósgyőri kohászat fejlődése az energiaellátás tükrében
Az acélgyártás technikai fejlődése Diósgyőrben 1867-2006 -ig Telepítési és technológiai terv 1867-ben a hámori vasgyár már közel 100 éves volt, amikor a kiegyezés utáni felelős magyar kormány pénzügyminisztere megbízta Gränzenstein Gusztáv osztályfőnököt és Pech Antal titkárt, hogy vizsgálják felül a gyár helyzetét és tegyenek javaslatot megszüntetésére vagy fejlesztésére. 58 A vizsgálat megállapította, hogy a hámori gyár - adottságainál fogva gazdaságosan nem fejleszthető. Miskolc-Diósgyőr térségében azonban téglagyártáshoz alkalmas anyag, tűzállóanyagok gyártásához megfelelő kvarchomok és agyag, mészégetéshez kiváló mészkő található, a korona-uradalom területén 8 000 millió mázsa kőszén bányászható, a közelben 4-5 méter vastag érctelep fekszik, faszénégetéshez hatalmas erdőség terül el és gyárépítésre alkalmas terület is van, ezért a szakértők javasolták, hogy a vasútépítéshez szükséges sín gyártására Miskolc és Diósgyőr között új gyárat építsenek az újmassai-hámori vasmű helyett. A pénzügyminiszter a 65 750 sz. iratában 1867 novemberében a szomolnoki Főigazgatóságnak a következőket rendelte el. „Ezennel értesíttetik a k. Főigazgatóság, hogy a Diósgyőrött építendő és 200 000 mázsa vaspályasín termelésére számított vasgyár tervének kidolgozásával Glanzer Miksa fejérpataki vasgyári igazgató bízatott meg, ennélfogva utasítandó a diósgyőri Vasgyár gondnoksága, hogy Glanzernek minden felvilágosítással, adatokkal, térképekkel, s áltáljában mindennel, mire szüksége leend, hogy feladatát mielőbb bevégezhesse, készségesen segítségére legyen, míg Glanzer Diósgyőrött leend, ennek rendelkezésére bocsássa. Budán, 1867. november 30-án. Lónyai s.k." 1868 februárjában a hámori vasművet és az újonnan épülő gyárat a szomolnoki igazgatóság hatásköréből a diósgyőri jószágigazgatóság hatáskörébe utalták, ezzel a régi vasgyár termelését is az új gyár építésének szolgálatába állították. Jung-Kiss-Sélci-Sziklavári: A diósgyőri acélgyártás története a folytacélgyártás bevezetésétől napjainkig, 2004. 17. p.
