Boros Árpád: A diósgyőri kohászat karbantartásának története 1770-2006 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 17. (Miskolc, 2007)

A diósgyőri kohászat szervezeti, termelőberendezései és karbantartó rendszerei működésének változásai időrendben

1945. A visszavonuló németek a Keleti Erőműben a 6500 kWA-es BBC gőzturbinát, a Nyugati Erőműben három turbinát robbantottak fel, egy pedig már előzőleg felrobbant. Üzembehelyezték a II. sz. Ugner áramátalakítót. Az Elektroacélműben korlátozták a villamosenergia felhasználást (mert nem volt több). A XIV. sz. kemence felhasználhatott 3,5 MW, a XIII. sz. (kombinált) 2 MW, a XVI. sz. kemence 0,8 MW energiát. Diósgyőr, Hejőcsaba átcsatolásával megalakult Nagy-Miskolc. 1946. Január 1-től az „Újgyár "a kohászattal közös vezetés alá került, december végén az államosított és az állami kezelésbe vett nehézipari vállalatok irányítására megalakították a Nehézipari Központot. 1947. Január l-jével a Szénbányák, így a gyárhoz tartozó bányák is államosításra kerültek. A vasúti pálya a MÁV - é lett, a speciális vasúti kocsik a gyárnál maradtak. Ünnepélyes kapavágással megkezdődött az 50 m -es „bauxitkohó" építése. Megkezdődött az SM üzem korszerűsítése, a kemencék egységesítése. Üzembehelyezték az első - háború után épített - 80 tonnás martin kemencét. 1948. Az Elektroacélműben felállításra került az Ózdról áttelepített 6 tonnás elektrokemence. Július 1-től az „Újgyár" kivált a MÁV AG Kohászati Üzemekből és DIMÁVAG Gépgyár néven önálló nemzeti vállalat lett. Az „Ógyár"-i gép- és esztergamühely gépeinek nagy része az „Újgyár "-ba áttelepítésre került. Szeptemberben Miskolcon megalakul a Kohászati Főiskola. 1949. Elkészült az első 80 tonnás März-kemence. A gyár - 169 év után - „MÁVAG Kohászati Üzemek Nemzeti Vállalat" név alatt önálló vezetés alá került. Megkezdődött az Országos Távvezeték Vállalat 120 kV-os vasgyári szabadtéri csatlakozásának építése, az OVIT 120/35 kV-os alállomásának szerelése.