Boros Árpád: A diósgyőri kohászat karbantartásának története 1770-2006 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 17. (Miskolc, 2007)
A diósgyőri acélmű karbantartása 1970-1989
A Kombinált Acélmű belépésével párhuzamosan történt a régi berendezések leállítása: elsőként a IV. sz. SM kemence 1981. február 6-án, utolsóként pedig az I. sz. SM kemence állt le 1986. október 15-én. A 107 éves diósgyőri martinacél-gyártás 1986. október 15-én véget ért. Az eltelt 107 év alatt 27.922.424 tonna SM acélt termelt az acélmű. Az utolsó csapoláskor megszólaltak a gyár szirénái, az olvasztárok a kihaló tűzben elégettek egy munkásruhát és néhány kéziszerszámot. Az ipar- és gyártörténet jelentős eseményére a vállalat vezetése, külön e célra készített meghívóval hívta meg vendégeit az SM öntőcsarnokába. Az utolsó csapolásról készült adagkönyv másolata a kötetben látható. A csapolást Hercsik István acélgyártó műszakvezető vezette le. 16 Ezt követte az elavultsága miatt 1987 novemberében leállított I. sz. kohó, majd a piaci viszonyok változása, gazdasági megfontolások és környezetvédelmi szempontok következtében 1990 áprilisában leállított 50 t-s elektrókemence és a II. sz. kohó. A két nagyberuházás felemésztette a beruházási lehetőségeket, így a kérdéses időszakban ezek mellett csak a szinttartó beruházások történhettek meg és csupán néhány kisebb volumenű, helyi jellegű létesítmény létrehozására volt mód, úgymint: a kovácsoló gyáregység kiszolgáló berendezéseinek korszerűsítésére, az öntöde gyáregységben gépesítésére, a csavargyári berendezések korszerűsítése, a csavaripari program keretében tekercsbői-tekercsbe húzó üzem létesítésére a Vasszerkezeti üzem csarnokában, valamint a gyártmányok minőségének javítása érdekében vizsgáló berendezések létesítésére (repedés-vizsgáló, elektron-mikroszkóp). 16 Jung-Kiss-Séllei-Sziklavári: A diósgyőri acélgyártás története a folytacél gyártás bevezetésétől napjainkig, 2004. 140-141. p.
