Boros Árpád: A diósgyőri kohászat karbantartásának története 1770-2006 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 17. (Miskolc, 2007)
A diósgyőri vasmű karbantartása 1945-1970
szek megmunkálása, az Új gyár terhelése miatt későn gyártódik le. Kérjük a Nehézipari Központ Műszaki Főosztályának segítségét a nehézségek elhárításában, s engedélyezze a 20.000 Ft-on aluli értékű munkák kiadását. " A karbantartási nehézségek csak úgy oldódhattak meg, hogy nagyarányú fejlesztés indult. A fejlődés két területen következett be: a karbantartás szervezete megváltozott és olyan kapacitású karbantartó üzemek létesültek, amelyek képesek voltak a javításokat elvégezni. Az első nagyarányú átszervezés 1950-ben történt. A Népgazdasági Tanács 1950-ben elrendelte, hogy a vállalatoknál önálló eredményt kimutató (önelszámoló) gyárrészlegeket kell kialakítani. Ennek alapján a vállalatnál (MA VAG Kohászati Üzemek Nv.) tíz önálló, eredményt kimutató gyárrészleget szerveztek. Az új gyárszervezetben a karbantartás szervezeti felépítése a következő volt: 22 Üzemfenntartási főosztály 221 Műszaki osztály 222 Termelési osztály „Ü" Üzemfenntartó gyárrészleg „F" Forgalom gyárrészleg „E" Energia gyárrészleg A C-22 Üzemfenntartási főosztály hatáskörébe tehát három gyárrészleg tartozott: „Ü" Üzemfenntartó gyárrészleg „F" Forgalom gyárrészleg „E" Energia gyárrészleg A főenergetikusi főosztály ekkor még nem alakult meg, nem vált külön főosztályi szinten a főenergetikusi és főmechanikusi szolgálat sem: az energiagazdálkodás a 22. főosztály egyik osztálya volt. A legnagyobb, a karbantartást alapjában, lényegében érintő változás a gépészeteknél következett be. Ez a változás azt eredményezte, hogy a karbantartás munkája megjavult, az irányítás könnyebbé vált: megindult egy folyamat, ami az ötvenes években a karbantartásnál a legjelentősebb fejlődést hozta. Az új szervezetben az egyes gyárrészlegek szervezeti felépítése úgy történt meg, mintha önálló vállalat létesült volna.
