Boros Árpád: A diósgyőri kohászat karbantartásának története 1770-2006 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 17. (Miskolc, 2007)

A diósgyőri acélmű karbantartása 1970-1989

oldását, áthidalását célozták, de ezzel együtt magukban hordozták a gyakori változások hátrányait is: - két változás között az újonnan alakult, vagy változtatott szervezeteknek nem volt idejük megteremteni saját stabilitásukat, - az újonnan kinevezett vezetőknek nem volt módjuk a terület megismerésére, - a változások miatt értékes szakemberek távoztak a vállalat kötelékéből, - a stabilitás hiánya sok esetben nem megalapozott, kapkodó intézkedésekhez vezetett. Az eddig leírtakból is érzékelhető, hogy a karbantartás működésének zavarai és az ezzel összefüggő szervezeti változások gyakorisága az 1979-1980-as évektől kezdődött. A magyar ipar működésében, szerkezeti összetételében, gazdaságosságában, teljesítőképességében olyan hiányosságok jelentkeztek, amelyen a politikai rendszer merevsége és alkalmatlansága miatt az ország szakmai vezetése nem tudott segíteni. így gazdaságunk - és ebben a kohászati iparág is - az 1980-as évek végére válsághelyzetbe jutott. A vállalat is egyre szorítóbb gazdasági, értékesítési és működési helyzetbe került. Ebből fakadóan is a vállalat vezetésében koncepcionális ellentmondások keletkeztek gyakori személyi cserékkel, nem kellően átgondolt intézkedésekkel. A vállalat termelési, kereskedelmi és gazdálkodási folyamatainak kedvezőtlen alakulását, a műszaki és gazdasági intézkedéseknek gyakran elégtelen voltát szervezési intézkedésekkel próbálták pótolni. Ebben a helyzetben törvényszerűen alakult ki a karbantartási szervezetek gyakori változtatása. Az okok és okozatok szigorú elemzésével megállapítható, hogy az 1980-as években történt események alapvetően és sajnos negatívan határozták meg a vállalat karbantartásának alakulását. Ezek a nemzetközi acélipari restrikció, az ország romló gazdasági helyzete, a vállalat termelési és gazdálkodási nehézségei, az 1981-ben bekövetkezett karbantartási centralizáció, a Kombinált Acélmű belépésével összefüggő új feladatokra való átállás nehézségeiből összegeződve adódtak. Végső fokon azonban a karbantartás szervezete ebben a nehéz, sok kényszerű változtatással terhelt időszakban csak részben tudta teljesíteni a saját maga által kitűzött és elvárt feladatokat. A legfontosabb termelő-berendezéseket sikerült üzembiztos állapotban tar-