Boros Árpád: A diósgyőri kohászat karbantartásának története 1770-2006 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 17. (Miskolc, 2007)
A diósgyőri acélmű karbantartása 1970-1989
A diósgyőri acélmű karbantartása 1970-1989 Az 1970-es évek elején a gyár fejlesztése szempontjából jelentós időszak kezdődött két olyan nagy beruházással, amelyek a korábbiaktól eltérően új területen, komplett technológiával létesültek. E két beruházás nagy előrelépést jelentett a gyár teljes gyártási rendszerének korszerűsítésében, egyben új arculatot adott a diósgyőri kohászatnak. A két nagyberuházás: - a Nemesacélhengermű és - a Kombinált acélmű létesítése volt. Nemesacélhengermű A régi Finomhengermű korszerűsítése már az 50-es években felvetődött, mivel a hengersorok régi telepítésűek voltak. A hengersorok és a hozzájuk kapcsolódó kikészítők 1936 óta nem fejlődtek, technikai színvonaluk a kohászati átlagnál alacsonyabb volt, termelésük gazdaságtalanná vált, miközben működtetésük nagyon nehéz fizikai munkát igényelt. A beruházási javaslatot a Kohó- és Gépipari Minisztérium terjesztette a Gazdasági Bizottság elé. A Gazdasági Bizottság elfogadta az előterjesztést és 1968. október 23-án utasította az illetékes minisztériumokat a végrehajtásra. 1968. november 30-án került sor az ajánlattételi felhívás kiadására egy 220.000 t/év nettó teljesítményű - a változó igényekhez rugalmasan igazodó - Nemesacélhengermű létesítésére finom- és középsori programmal. A felhívás a csarnok és daruk kivételével teljes körű tervezésre és kivitelezésre vonatkozott. Számos - itthon és külföldön lefolytatott - egyeztető tárgyalás után a választás a SKET-MAGDEBURG ajánlatára esett, amiben a műszaki megfontolások, valamint a kedvező ár- és devizafeltételek mellett szerepet játszott az is, hogy ezzel lehetőség nyílt az NDK akkorijelentős mértékű adósságainak törlesztésére.
