Sziklavári János: A forrasztott vasgyártás korszaka Diósgyőrben 1770-1880 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 16. (Miskolc, 2005)

A lektor ajánlása

amely a kiadást magára vállalta. Ez a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár, amelynek igazgatója, közel egy évtizede nagy féltéssel és szakszerűséggel személyesen gondozza a sorozatot, számos szakmai segítséget, tanácsot is nyújtva a szerzőknek. Emlékszem ana a 1997. évi, e témában összehívott megbeszélésre, amelyet az igazgató asztalánál, majd az ott jelenlévők közül Kiszely Gyulával, Remport Zoltánnal és Sziklavári Jánossal lakásom teraszán folytattunk a „hogyan tovább?"-ról. Ma már jó érzéssel nyugtázhatjuk az elért eredményt. Tapasztalhatja e könyv olvasója, hogy a szerző nem egyszerűen szakkönyvet ír. Nem csupán kutatásainak ismereteit adja át nekünk, hanem élete értelmének egy kedves darabját, szakmájának, dolgos évtizedei örökös témájának, az acélgyártásnak rejtelmeit és Diósgyőr iránti megkülönböztetett szeretetét is igyekszik megosztani velünk. Ennyire mély szakmai alázattal csak az tud vallani érdeklődése tárgyáról, aki - mint Sziklavári János - mestersége minden fogásának, a tudományos kutatások legújabb ismeretének teljes birtokában van. O hosszú évtizedekig volt a Diósgyőri Acélművek különböző beosztású vezetője, majd a nagyvállalat főmetallurgusa. Nevéhez fűződik több gyakorlati műszaki megoldás, új technológia, újítás és találmány, köztük az első hazai kísérleti folyamatos acélöntő-gép megépítése Diósgyőrben. Több éven át, mint a Kohó- és Gépipari Tervező Iroda egyik vezetője, majd mint az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság főosztályvezetője a hazai kohászati innováció irányítását végezte. Több helyen is visszatér a könyv a diósgyőri acélgyártás egy-egy döntő időszakának, fejlesztési elhatározásának és következményeinek kritikai elemzésére, az érintett, döntést hozó vezetők intézkedéseinek megítélésére. A szerző e téren is a bölcs óvatosságra, a körülmények legszélesebb alapon történő mérlegelésére, a kellő objektivitásra int. Óv az elhamarkodott ítélettől. Vajon ki veheti a bátorságot, hogy pálcát törjön a 250 évvel ezelőtt, vagy akár 140 évvel ezelőtt történt elhatározások meghozói és végrehajtói felett, - akármennyi levéltári anyag is akadna a kezünkbe - amikor saját életünk során végbement történésekről sem tudunk azonos véleményre kerülni egy-egy alapvető gazdaságpolitikai lépés megítélésében. Sziklavári János könyvében, - he-