Sziklavári János: A forrasztott vasgyártás korszaka Diósgyőrben 1770-1880 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 16. (Miskolc, 2005)
Első rész. Forrasztott acél gyártása a hámori vasműben
(6/a) Ritka eset volt, hogy a bucakemencében 1-1,5% C-tartalmú acélt terveztek gyártani. Az esetek túlnyomó hányadában lágy vasra (kovácsvasra) volt szükség, ezért a buca C-tartalmát még a kemencében le kellett csökkenteni. Ez a feladat is a salakra várt. A bucakemencében a salaknak tehát nem csupán az volt a szerepe, hogy magába olvasztotta az érc meddő alkotóit, hanem az is, hogy szükség szerint csökkentse a buca C-tartalmát, tehát frissítsen. A salak fő alkotója a szilikátokban le nem kötött, szabad FeO, de ez a bucakamencében adott hőmérsékleti körülmények között nem frissített. Ehhez Fe 3 0 4-re volt szükség! A fúvósíkban a levegő oxigénje részben a vas (ferrum) egy részét oxidálta a 3 Fe + 20 2 = (Fe 3 0 4 ) reakcióban, részben meg a salakban oldott szabad FeO egy részét a 6 (FeO) + 0 2 = 2(Fe 3 0 4 ) reakcióban. A keletkezett Fe 3 0 4 oldódott az FeO-dús salakban, és az ott uralkodó hőmérsékleten egyedüli salakalkotóként képes volt oxidálni a bucavasban oldott karbont: (Fe 3 0 4 ) + [C]« = 3 (FeO) + CO. A bucakemencében tehát a kémiai reakciók oxidálással zárultak: A Ctartalmú vasra nézve dekarbonizáló (frissítő) folyamattal. A bucakohászok a kemence aknájában a redukálás és karbonizálás, fúvósíkjában és medencéjében a dekarbonizálás (frissítés) tökéletes egyensúlyát valósították meg. A karbonizálás és dekarbonizálás egymással ellentétes folyamata között ki tudták alakítani a tervezett (lágyabb vagy keményebb) acélnak legjobban megfelelő egyensúlyt. Ez természetesen nagy tapasztalatot, gyakorlatot követelt. A dekarbonizáció mértéke ugyanis függött a fúvószél irányától, intenzitásától, az égés oxigénfeleslegétől, a C0 2 arányától, a salak viszkozitásától és vegyi összetételétől, a még szilárd fázisok elhelyezkedésétől és más természetes vagy véletlenszerű tényezőktől. A magasabb hőmérséklettel járatott bucakemencében azonban az is előfordult, hogy a karbonizáció mértéke elérte a 2,5-3,0%-ot is, amit a fúvósík frissítőképessége már nem volt képes jelentősen csökkenteni; emiatt a medencében folyékony nyersvas is megjelent.
