Sziklavári János: A forrasztott vasgyártás korszaka Diósgyőrben 1770-1880 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 16. (Miskolc, 2005)

Első rész. Forrasztott acél gyártása a hámori vasműben

A FORRASZTOTT VAS FRISSTÜZES GYÁRTÁS-TECHNOLÓGIÁJA E tanulmány nem törekszik arra, hogy a vasércekből kinyerhető vas és acél gyártástechnológiáinak fizikai és kémiai folyamatait részletesen tárgyalja, de mert célja az, hogy e technológiák történetével és fejlődésével kövesse a gyár gazdasági történetét, és keresse köztük a kapcsolódásokat, ezért a legfontosabb technológiai alapfolyamatok áttekintése elkerülhetetlen. Szándéka ezzel is megtisztelni nem-kohász olvasóit, betekintést nyújtva számukra az acélgyártás bonyolultnak tünő — valójában egyszerű fizikai és kémiai összefüggésekre alapozott — folyamataiba. A hámori vasmű technológiai rendszere A 27. ábra nagyolvasztós-frisstüzes-kovácsüzemes vaskohászati vertikum elvi felépítését vázolja, kiegészítve vasbányával és szénégetővel. A kőfejtők érceit vagy már a bánya területén vagy a nagyolvasztóba adagolás előtt a kohómű közelségében előkészítették: aprították, rostálták, osztályozták. A faszenet legtöbbször a nagyolvasztó térségében osztályozták és rostálták. A megfelelően előkészített anyagból (gyakran salakképző adalékkal) a kohóban folyékony nyersvasat nyertek, amelyből vagy közvetlenül öntvényt gyártottak, vagy frissítés céljára, a frisstűz számára tömbvasat kristályosítottak. A frissítésre szolgáló nyersvasat rendszerint részleges tűzi oxidálással (sütéssel) előkészítették, hogy így könnyítsék és rövidítsék a frisstűzi folyamatokat. (A sütés technológiai egységét az ábra nem tünteti fel.) A frisstűzben megolvasztott nyersvas és salak közti kémiai (oxidációs) folyamatok terméke lett a képlékeny-salakos nyersgomolya. A frisstüzi durvahámor (nagyhámornak is nevezték) a frisstűzből kiemelt nyersgomolya salaktalanító-forrasztó műveletét végezte, és alakította előzetes formára (bugává, féltermékké).