Sziklavári János: A forrasztott vasgyártás korszaka Diósgyőrben 1770-1880 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 16. (Miskolc, 2005)

Első rész. Forrasztott acél gyártása a hámori vasműben

Noha a fenti számok és arányok az 1800. évre vonatkoznak, a hámori vasmű alapításának idejére nem tekinthetők érvényesnek. Mindkét technológiai út és elsősorban a nagyolvasztós, ezalatt sokat fejlődött: javultak a műszaki és gazdasági mutatók, bővült a piac és növekedtek a feldolgozottabb termékek viszonylagos árai. Ebből arra lehet következtetni, hogy a nagyolvasztós út 1800-ra számított előnyei 1770-ben sokkal mérsékeltebbek lehettek. A nagyolvasztós technológia 5-szőrösen nagyobb beruházott értéke 1770 táján legfeljebb csak 3-szoros termelési értéket nyújthatott. A kohósított vasércre vonatkoztatott kihozatali arányok természetesen mást mutatnak, hiszen a bucakemencében az érc vastartalmának több mint fele elsalakul. A bucakemencék vasbucái és a nagyolvasztós-frisstüzek gomolyái közül salakosság tekintetében a gomolyák általában tisztábbak voltak, de a kovácsolt végtermékek minősége elsősorban a kovácsok (pörölyösök) munkáján múlott. A termék karbontartalma viszont - csapolásról-csapolásra egyenletes minőségű nyers vas felhasználása esetén (!) - a frisstűzön könynyebben volt szabályozható, mint a bucakemencében. Mégis - mint a korabeli tapasztalatok igazolták - a gömöri bucavasból kovácsolt termékeket szívesen, esetenként szívesebben vásárolták, mint a frisstüzes gomolyavas kovácsolt áruit. Fazola azon mondata, miszerint: „Timsó, réz- és ezüstbányászat a vasmű elkészültéig nem folytatódik", arra utal, hogy akkor ő még egy kisebb vasműre gondolt, amelynek építését csak mint közbenső feladatot vett számításba. Eisenerzben viszont nagyolvasztós-frisstüzes hámort láthatott, és az udvari kamarának is határozottan ilyen vasmű létesítése volt a célja, hiszen mint később ez bebizonyosodott - az új gyárban elsősorban durvavas tömegszerű termelését vették tervbe. A bécsieket nem érdekelhette egy egyszerűbb, lényegesen kisebb kapacitású, de finom termékeket gyártó bucakemencés hámor. Ok magyarországi viszonylatban Rónic és Resica nagyságrendben gondolkodtak, nem ismervén azt vagy nem törődvén azzal, hogy mennyivel mások, mostohábbak a természeti adottságok itt Diósgyőr környékén a rónici és resicai természeti adottságokhoz viszonyítva. Vajon elképzelhető lenne-e, hogy a bécsi kamara és a kamarai tisztek részvényesek lettek volna egy olyan vállalkozásban, amely finomkovácsáruval igyekszik kiszolgálni a magyar lakatos- és kovácsműhelyeket, a mezőgazdaságot, az építkezőket, 1770 táján? Aligha! Magyarországon 1770 táján három kincstári vasgyár működött: a hontmegyei Tiszolcon, a gömörmegyei Hradeken és a zólyommegyei Rónicon. A rónici vasmű volt az ország legjobban felszerelt, legnagyobb kapaci-