Sziklavári János: A forrasztott vasgyártás korszaka Diósgyőrben 1770-1880 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 16. (Miskolc, 2005)

Első rész. Forrasztott acél gyártása a hámori vasműben

13. ábra Az 1964. június 13-14-i próbaolvasztás termékeinek elhelyezkedése

20 A-jelű salakban FeO = 62,78%, Fe

2

0

3 = 7,17% ő-jelü salakban FeO = 49,18%, Fe

2

0

3 = 10,28% C-jelű salakban FeO = 56,32%, Fe

2

0

3 = 13,76%. A redukálódott vas (D-pont közelében) átlagelemzése: C = 0,10, Mn = 0,68, Si = 2,62, P = 0,130, S = 0,058; (a sok Mn és Si a salakzárványokra utal). Heckenast szerint a kora középkori vaskohászok a Sajótól délre a Bükk északi nyúlványain fellelhető vasércet, a Sajótól északra pedig a rudabányai vasércet kohósították. Az észak-borsodi vastermelés a Sajótól északra a XII. században, a Sajótól délre a XIII. század közepe táján szűnt meg. Egyelőre nem tudjuk megmondani miért. Amikor az észak-borsodi vasvidéken abbamaradt, a gömöri és szepességi vasérctelepeken kezdetét vette a vaskohászat." A vízierő felhasználásának itthoni elterjedése (1320-1340) után az ország vastermelése annyira fellendült, hogy vaskivitel is lehetővé vált. Elsősorban a Felvidék bucakohói és hámorai termeltek kivitelre. Ezt 1362 óta írásos emlékek is rögzítik: a danzigi piacon a legkeresettebb vas a svéd, a