Sziklavári János: A forrasztott vasgyártás korszaka Diósgyőrben 1770-1880 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 16. (Miskolc, 2005)

Első rész. Forrasztott acél gyártása a hámori vasműben

BORSOD MEGYEI ÉS KÁRPÁT-MEDENCEI VASKOHÁSZATI ELŐZMÉNYEK, NEMZETKÖZI KITEKINTÉSSEL A Vasgyár és Diósgyőr feletti hegyen - a Nagysánc nevű tetőn - már 2000 évvel ezelőtt is gyártottak acélt Az emberiség még a XVI-XVII. században is természetes tevékeny­ségnek tekintette, hogy a vasércekből közvetlenül a bucakemencében, vagy a nagyolvasztóban és frisstűzön, lágyvasat vagy kemény acélt lehet kinyerni. Ma viszont - a kohászati tudományok XVIII. század óta tartó szakadatlan fejlődése és az elméleti ismeretek bővülése folytán - egyre nagyobb csodál­kozással adózhatunk a kohászősöknek, hogy több ezer év folyamán - tapasz­talataikra építve - gyártási módszereikkel milyen tökéletesen alkalmazkod­tak a fizikai és kémiai törvényszerűségekhez. 1978 áprilisában a III. Nemzetközi Vas és Acél Konferencián (Chica­góban) indiai tudósok a vas-oxidok redukciója terén végzett kutatásaikról tartottak előadást. Beszámolójuk után - nemzetközi résztvevők szűkebb kö­rében - tájékoztatót adtak az indiai ősi vasgyártás irodalmi és tárgyi emlékei­ről. A Rig Veda, a Veda-papok legősibb szövegei - több mint 2000 évvel Kr. e. - már utalásokat tesznek a vasra, az 1000 évvel későbbi, szanszkrit nyelven írt Mahabharata és Ramayana bőséges bizonyságul szolgál a vas in­diai változatos használatáról. Kr.e. 1200-ból származó vaseszközök és vas­szerszámok leletei pedig a vas vadászati, mezőgazdasági, háztartási és építé­szeti felhasználásáról tanúskodnak. A tájékoztatóból természetesen a Delhi­ben található világhírű Kutub-oszlop sem maradhatott ki. Ez a vasoszlop ­mint a kultúrtörténeti irodalomból jól ismert - 1600 éve áll szabadtéren, de máig sem kezdte ki a rozsda. A 40 cm átmérőjű, 7,25 m hosszú oszlopból 6,5 m áll ki az alapzatból. Tömege kb. 6000 kg, Kr.u. a IV. században ková­csolták, és Visnu istennek szentelt egyik templomban állították fel. Mostani helyére a XIII. században került. A Delhi-i oszlop természetesen forrasztott acél; bucakemence termé­ke. A 2. ábra ilyenféle ókori indiai kemence rajza. Az oszlopból származó próbák átlagos vegyi összetétele:

Next

/
Oldalképek
Tartalom