Sziklavári János: A forrasztott vasgyártás korszaka Diósgyőrben 1770-1880 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 16. (Miskolc, 2005)

Szerkesztői előszó

Szerkesztői előszó A „Tanulmányok Diósgyőr történetéhez" című sorozat kötetei - hagyományosan - a lektor, vagy a szerkesztő ajánlásával kezdődnek. Ritkán fordul elő, hogy egy kéziratról olyan sokan mondjanak és írjanak véleményt, minősítést, mint most Sziklavári János munkája kapcsán. Nem protokolláris a véleményalkotás, ez ellen az érintettek éppúgy tiltakoznának, mint maga a szerző. Drótos László - a gyárigazgatók sorában harminchatodikként - írt elemző és tanulmánynak is beillő ajánlást. Remport Zoltán az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület (OMBK) tiszteleti tagjaként, a sorozat kezdeményezőjeként ajánlotta megjelentetésre ezt a munkát. Veres László a Herman Ottó Múzeum igazgatója a „tárgyiasult történelmi múlt" szakértőjeként, míg mások a technikatörténet oktatójaként ajánlották az olvasók figyelmébe Sziklavári János összegző művét. A szerző is úgy gondolta, hogy előszóval látja el kötetét, amelyben dokumentálja, hogy amit írt, az nem gyártörténet, nem üzemtörténet. Technikatörténet, amely „megkülönböztet forrasztott vasat és folyt vasat", s mivel minden olyan vas, amely kovácsolható, acélnak tekinthető, így munkája a forrasztott acélgyártástól a fejlett technikára, fizikai és kémiai ismeretekre támaszkodó folytacélgyártás kialakulásáig és térnyeréséig terjed. Ez a technológia, illetve technológia-váltás száztíz évet fog össze, s jellemez a hámori vasműtől a diósgyőri vasgyár létrehozásáig. Nem csupán szerkesztés-technikai kérdés volt, hanem komoly szakmai dilemma is, hogy milyen fogalmakkal illessük a lektorok véleményét, s azokból mi hagyható el, anélkül, hogy tartalmi mondanivalójuk sérülne. így született az a megoldás, hogy a szerző szakmai bevezetőjét mindössze egy ajánlás, egy előszó és egy szerkesztői előszó „vezesse fel". A szerző neve nem először jelenik meg a Diósgyőrről szóló kiadványsorozatban. Ez önmagában is mutatja erős érzelmi kötődését a településhez, másrészt a diósgyőri acélművekhez, amelynek főmetallurgusa is volt. Sziklavári János nemcsak a mai magyar mérnöktársadalom több száz képviselőjének oktatója, hanem a tudomány elismert