Sziklavári János: A forrasztott vasgyártás korszaka Diósgyőrben 1770-1880 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 16. (Miskolc, 2005)

Első rész. Forrasztott acél gyártása a hámori vasműben

1794-ben a gyár Ignatz Wallese személyében új igazgatót, Lorenz Gistl személyében új ellenőrt kapott, és minthogy ez idő tájt országszerte és Európa-szerte növekszik a vas és acél iránti kereslet is, javult a gyár gazdasági helyzete; olyannyira, hogy 1799-ben már 12 800 forint nyereséget fizettek.

117 Gyárvizsgáló bizottság jelentése 1800-ban 1800 május-június havában a Selmecbányái főkamaragrófság képviselői a gyárban részletes vizsgálatot tartottak, és ennek során a termelési körülményekről sok érdekes adatot jegyeztek fel. Ezek közül a vasgyári irattár alapján Soós Imre kigyűjtését tartalmazzák a következő sorok. A nagyolvasztónál érczúzó, szénkamra, pörkölök, nyersvassütő tűzhely találhatók. A vasércek közül csak a Péter-bányainak a felét pörkölik. A vasércek keverési aránya adagonként: Péter-bányai 33 mázsa víztárói 2 mázsa nekézsenyi 6 mázsa tapolcsányi 6 mázsa nyírmezei 3 mázsa összesen 50 mázsa Hetenként (ha van elegendő hajtóvíz) megolvasztanak átlagosan 450 mázsát. Ebből ki hozatal: 127 mázsa nyer s vaspogácsa (frissítésre) 1-2 mázsa homokba öntött vasöntvény 1-2 mázsa agyagba öntött vasöntvény Összesen 28-29% (nagyon kevés!). A felvidéki (dobsinai, alsósajói, nadabulai, szirki) bányákból hozatott vasérc 40-50%-os kihozatalt ad, bár azok mázsája 27-33 krajcár, míg a saját bányák ércei 22 krajcárba kerülnek. A nyersvassütő tűzhelyt azért állították üzembe, hogy a nyersvas-pogácsákat izzítva, könnyen olvadóvá tegyék.