Sziklavári János: A forrasztott vasgyártás korszaka Diósgyőrben 1770-1880 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 16. (Miskolc, 2005)

Első rész. Forrasztott acél gyártása a hámori vasműben

A gyár bővítésére tett javaslat természetesen alaptalan. Azt legfeljebb az indokolja, hogy jobb lehet a vízellátás és az érc beszerzés lehetősége. De itt van egy gyár, amely kétségkívül mély gödörben van, ahonnan a technikai feltételek javításával és a technológiai munka fejlesztésével ki lehetne emelni. Szükség lenne a terrnészetadta vízzel való ésszerűbb gazdálkodásra, de mindenekelőtt szélesebb körű technológiai ismeretekre és keményebb acélok gyártásának bevezetésére. Ennek eredménye megjelenne a nagyobb termelésben, szélesebb termékválasztékban, jobb termékminőségben, alacsonyabb önköltségben, és a gyár felvehetne a piaci versenyt. Ha mindezekkel késlekednek, a helyzet akkor sem javul, ha netán egy konjunktúrahullám csökkenti a veszteséget vagy átbillent nyereségre. A feladat iparpolitikai jelentőségű, és ezt nem lett volna szabad korlátozni a hámorok üzemét rendezendő tó-gát ellenzésével vagy a technológiai reform jelentőségének alulértékelésével. Ómassa és Hámor Fazola Henrik után Fazola Henrik halála után Egger Frigyes sáfárt bízták meg a gyár vezetésével. Egger, Schwartzkőnig utódjaként 1777 óta volt sáfár Diósgyőrben. Róla írják, hogy ugyan nehezebb természetű ember volt, mint Schwartzkőnig, de ő is megfontolt vezetőnek és jó szakembernek bizonyult: „...Nevéhez fűződik az alapítás és felfutás idejének kezdeti nehézségeit sínylő gyár első gazdasági fellendülése, amiben a külső tényezők is nagymértékben közrejátszottak. Több kedvező időjárású év jelentősen segített az egyébként állandó vízhiányon, a hadi konjunktúra mozgásba hozta a készleteket és vonzotta a magán megrendelőket és vásárlókat is. 1779 végén a gyári pénztárban még semmi készpénz nem maradt, de 1781 őszén már annyira sikerült a vasművet a mélypontról kilendíteni, hogy egyösszegben 5000 forintot küld fel Bécsbe a kincstári adósságok törlesztésére."

109 A gyár gazdasági helyzetének javulását a munkaigényesebb tömegcikkek, főleg a szegverőműhelyi termékek gyártása és jó piaca eredményezte. Nagy mennyiségben gyártották a zsindelyszöget, amelynek minőségi követelményeit az egyszerű frisstűzi technológia is könnyűszerrel kielégítette. Már ez a kezdeti siker lehetővé tette Egger számára, hogy a gazdaságosságot javító kisebb beruházásokat végrehajtson. Pl. a tüzelőanyag védelmét nagyobb szénpajtával, vagy az alsó hámor felújítását. Tisztában volt a víziener-