Sziklavári János - Kiss László - Jung János - Sélei István: A diósgyőri acélgyártás története a folytacélgyártás bevezetésétől napjainkig - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 15. (Miskolc, 2004)

4. Diósgyőri acélgyártás a két világháború között

A gyár termékeinek minősége nem maradt el a világ élvonalába tartozó gyárak termékeinek minőségétől, ezért nem meglepő, hogy a háborút közvetlenül megelőző években az export aránya elérte az értékesítés 50%-át.

50 A háború kiteljesedése következtében egyre nehezebb volt hozzájutni a szükséges ötvöző fémekhez; sőt időszakonként egyesek teljesen hiányoztak. Kísérleteket végeztek a hiányzó fémek pótlására más hozzáférhető fémekkel és - esetleg - hőkezeléssel. A kísérletek sikerrel jártak, és 1943-ban megjelent Weigl Ernő „Takarékacél" című kiváló könyve, amely 275 acélminőséget mutat be. (44. és 45. ábra. részlet a Weigl Ernő „Takarékacélok" könyvéből) Általában a Ni, W és Co részleges vagy teljes helyettesítése volt a cél. 90 féle C-acél is található benne. A könyv megadja az eredeti acélmárkát helyettesítő (esetenként több) takarékacél-márkát, továbbá megadja az alakítás és hőkezelés paramétereit, valamint a felhasználási területeket. 4.4. A háborús pusztítás következményei A háború vége felé a gyárat súlyos légitámadás érte. 1944. IX. 13-án a liberátorok 720 db 250-500 kg-os bombát dobtak le, főként az Ujgyárra. Üzemek sora szenvedett épületkárt, így a Martin-üzem is. Használhatatlanná váltak a villany-, víz- és telefonvezetékek. Ez lényegében azt jelentette, hogy a gyár befejezte a folyamatos termelést, amit egyébként is nehezített az állandó légiveszély és a dolgozók menekülésszerű falura költözése. Megkezdődött a gyár nyugatra telepítése, amit több lépcsőben hajtottak végre. Az Elektroacélműből elszállították az 1940-ben épített ívkemencét, több nagyfeszültségű kapcsolót, szabályozót, a metallográfiai laboratóriumból több vizsgálóberendezést, a golyóscsapágyműhelyt és gyakorlatilag az üzemek legmodernebb gépeit. Elszállítottak jelentős mennyiségű alapanyagot, félkészés készterméket. November 15-én elrendelték a gyár lebénítását, majd néhány, még üzemképes nagyobb gép felrobbantását. A harcok november 16án kezdődtek, és december 3-ig tartottak, amikor is a Vörös Hadsereg elfoglalta a gyárat. Az 46. ábra bemutatja azt az „Igazolás"-t, amely a háborús károkról szól. Egyedi Jenő - Jung János: Az Acélmű története. 1979. Kézirat