Sziklavári János - Kiss László - Jung János - Sélei István: A diósgyőri acélgyártás története a folytacélgyártás bevezetésétől napjainkig - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 15. (Miskolc, 2004)
4. Diósgyőri acélgyártás a két világháború között
1938. március 5-én Darányi Kálmán miniszterelnök a nevezetes győri beszédben nyilvánosságra hozta a kormány programját, ami „Győri program" néven került be a történelembe. A program irányelveit a miniszterelnök így vázolta: 48 „A program főösszege egyezermillió, azaz kereken egymilliárd. Ennek az összegnek a nagyobbik része közvetlenül, és részben közvetve honvédelmi célokat fog szolgálni, ideértve a légvédelem céljaira szükséges kiadásokat is. Azért mondom, hogy részben közvetve, mert a közlekedési hálózatnak, vasútnak és hajózásnak kiépítése és a posta- és távírdai hírszolgálat tökéletesítése is honvédelem szempontjából nélkülözhetetlen ... Körülbelül ötéves időszak ez, amellyel, mint a végrehajtás periódusával számolnunk kell." A győri program meghirdetése nem lepte meg az ipari vezetőket, el voltak rá készülve, és a hadianyaggyártásban már tapasztalataik is voltak. A program - öt évre elosztva - a legtöbb gyár meglévő termelőkapacitásába bele is fért. A nehézségek akkor jelentkeztek, amikor öt év helyett két évre rövidítették a megvalósítás időtartamát. Ez a faladat már az ipar területén különleges intézkedéseket követelt, elsősorban gépgyártásban és a vaskohászatban. A vaskohászat területén az a veszély fenyegetett, hogy ha ugrásszerűen megnő a belső acélfogyasztás - ami nyilvánvaló volt -, akkor a gazdaság részéről nélkülözhetetlen exportot csak többlet acél, illetve kovácsolt és öntött termék gyártásával lehet fenntartani. A vaskohászat fejlesztése tehát a program egyik kiemelt része lett. A vaskohászati üzemek közül legnagyobb belső megrendeléseket durva- és finomlemezekből, durvaprofilokból, öntött és kovácsolt termékekből a Diósgyőri Állami Vasgyár kapta; ugyanakkor az export túlnyomó hányada is innen került ki. Egyértelmű volt, hogy a vasgyár csak kapacitásbővítés esetén képes a kettős feladatnak eleget tenni. Kapacitásbővítésre viszont alkalmatlan, mert hisz - a rossz telepítési viszonyok miatt - amúgy is túlságosan zsúfolt volt. S mivel a magántulajdonban levő Csepel és Ózd óvakodott nagyobb arányú beruházástól, emiatt új kapacitás létesítésére mindenképpen az államnak kellett vállalkoznia. Az Iparügyi Minisztérium úgy alakította ki a koncepciót, hogy az állami vasgyár kapacitásának növelését Diósgyőr helyett más telephelyen építendő új vasműben oldja meg, és egyidejűleg enyhíteni fog a diósgyőri zsúfoltságon is. 49 Dunaferr Dunai Vasmű krónika. 2000 május, 16-21 p. Dunaferr Dunai Vasmű krónika. Dunaújváros, 2000 május, 16-21 p.
