Sziklavári János - Kiss László - Jung János - Sélei István: A diósgyőri acélgyártás története a folytacélgyártás bevezetésétől napjainkig - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 15. (Miskolc, 2004)

3. Az új Martinacélmű korszaka

3. Az új Martinacélmű korszaka 3.1. Megépül az új Martin Acélmű és a tégelykemencés üzem 1895- ben az állami gépgyárak vezetősége a közöshadsereg és hajógyártás megnövekedett igényeinek kielégítésére új martinüzem és egy téglagyár építését határozta el. (A meglévő Martinacélgyár négy kemencéje mellett már nem volt elegendő hely.)

28 1896- ban kiemelkedő esemény volt: üzembe lépett az új Martin Acélmű, 2 db 12 tonnás bazikus martinkemencével, 15 tonnás futódaruval és két hidraulikus öntecsdaruval. Az acélszükséglet ekkor oly nagy volt, hogy a régi Martin Acélgyár 4 db martinkemencéje, az új Martin Acélmű 2 db kemencéje és a 2 db Bessemer-konverter termelése (88.396 t) sem volt elegendő, ezért a gyár kénytelen „1.200 kocsirakomány" öntecset is vásárolni. (1896ban a gyár nyeresége 1,152.664 forint, a nyilvántartás szerinti leltári értéke 7,429.119 forint volt.

29 1897- ben termelésbe lép a harmadik 12 tonnás martinkemence, valamint a gépgyár különleges öntvényei és az acéllövedékek gyártására épített tégelykemence. (Termelése az első évben 63 t kissúlyú öntvény volt.) Az üzem 1901-ben kezdett gyártani acélt kovácsolási célra (21,8 t), csúcstermelése 1913-ban volt 922,3 t öntvény és 415,4 t kovácsolásra szánt acéllal. (A tégelykemence üzemet 1925-ben az „SM Acélgyár"-hoz csatolják, és 1931-ben bontják le.) A tégelykemencés üzem tagolt alakú, összességében 93 m hosszú csarnokból állt (1930-ban bővítették). Első csarnokban tégelyacél-öntöde, szárítókamrák és tisztítóműhely települt. Ebbe ékelődött a tégelykemencés csarnok, majd csatlakozott hozzá a tégelykovács üzem (23. ábrán a 8. üzem). A tégelykemencés üzemben Krupp-rendszerű acélgyártás folyt két olvasztókemencével, egyenként 30 tégellyel (később 40 tégelyesre bővítették). Egyegy tégelybe 30 kg apróra vágott hulladékot raktak. Napi termelése 1,25 t volt. A két kemence naponta 80 db tégelyt használt el, minthogy a tégelyeket egyszer lehetett használni. A tégelyeket samott, illetve grafitos samott anyagból sajtolták, majd egyidejűleg 3.500 db tégelyt befogadó szárítóberendezésbe helyezték. A szárítás 1 hónapig tartott. A tégely sajtolás és szárítás a tégelyacélgyártás sarkalatos művelete volt. A tégelyek átolvasztó berendezések voltak, bennük lényegi metallurgiai munka nem folyt, a fémbetét ezért csak ismert összetételű anyag lehetett. A Ismeretlen szerző: Diósgyőri Magyar Királyi Vas és Acélgyár története 1765-1910. Ismeretlen szerző: Diósgyőri Magyar Királyi Vas és Acélgyár története 1765-1910.