Sziklavári János - Kiss László - Jung János - Sélei István: A diósgyőri acélgyártás története a folytacélgyártás bevezetésétől napjainkig - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 15. (Miskolc, 2004)

2. Kezdetét veszi a folytacélgyártás korszaka Diósgyőrben

A fejlődést jól érzékelteti, hogy a készáru kibocsátás az 1882. évi 9.749 tonnáról 1890-re 49.386 tonnára nőtt, s ezzel Diósgyőr Magyarország legnagyobb acélgyárává lett. Miután az ipar további fejlődése mind több öntött, hengerelt és kovácsolt anyagot igényelt, ezért az 1980-as évek elején megépítették a III. martinkemencét, és a 6 tonnás konvertereket 9 tonna befogadóképességűre bővítették. Az átépített konverterekkel naponta 24 adagot lehetett termelni. A konverterek termelésüket 10 év alatt (1885-1895) két és félszeresére növelték (215.000 mázáról 516.280 mázsára). A Bessemer-sínek minőségileg olyanynyira megfeleltek, hogy közülük sok még az 1950-1960-as években is egyes szárnyvonalakon - a pályákon volt beépítve. 1886-ban tovább nőtt az acélgyártó kapacitás: megépül a IV. martinkemence 12 t befogadóképességgel. Ezzel a régi „Martin Acélgyár" gyakorlatilag öszszeépült az Acélöntődével (23. ábra). A diósgyőri acélgyártás történetének nevezetes eseménye volt az a siker is, amit az Alduna szabályozási munkálataihoz használt sziklavésők minőségével és tartósságával ért el. A 8 tonnás sziklavésőket Angliából szerezték be, ahol azokat patkóvasból kovácsolták össze, és a végükbe keményacél élt hegesztettek. A vésők az ütések hatására hamarosan tönkrementek, eltörtek. Resicán megkísérelték a széttört vésőket összehegeszteni, de sikertelenül. Ezután a Krupp-gyárból rendeltek vésőket. A Krupp-vésők 10-12 tonnás tuskókból kovácsolt rudak voltak, ráhegesztett keményacél élekkel. Ezek a vésők megfeleltek a 90.000-es ütésszámú követelménynek. A vésők szállítására a diósgyőri acélöntöde is vállalkozott, és úgy gyártotta, hogy lágyacélból öntött vésőbe acélbelet olvasztott be. Néhány kísérleti darab után a vésők megfeleltek a 150.000-re felemelt előírásnak. Volt olyan darab, amely 224.822 ütést bírt ki. A máig megőrzött egyik vésőbetét - az 1960-as évben végzett laboratóriumi vizsgálat szerint az MSZ A 70.11 minőségűnek felet meg. Kémiai összetétele: C=0,56%, Si=0,23%, Mn=0,38%, P=0,027%, S=0,025%. Az anyag szövete: perlit és ferrit, helyenként kisebb ferritháló kiválásokkal. A véső mindkét végén a zárványosság a JK-skála szerint: A 1-4 szulfidos, C 1-5 szilikátos. Baumannlenyomaton kéndúsulás nem látható. Az 1896. évi Millenniumi Kiállításon a gyár nemzetközi hírnevet is szerzett a bazikus martinacélból gyártott 29 tonnás hídsaruval, 11,6 tonnás, 5600 mm átmérőjű hajócsavarral, 12 tonnás sziklavésővel, valamint lokomotív- és szerkocsi-kerekekkel.