Sziklavári János - Kiss László - Jung János - Sélei István: A diósgyőri acélgyártás története a folytacélgyártás bevezetésétől napjainkig - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 15. (Miskolc, 2004)

1. A Diósgyőri Vasgyár alapítása

különösen a Bessemer- és Siemens-Martin-acélgyártási tapasztalatokat tanulmányozta, melynek alapján a diósgyőri gyárban a Bessemer-acélgyártás és a Siemens-féle regeneratív tüzelés bevezetését látta célravezetőnek. 1875. februárban a Dél-Franciaországban alkalmazott Pernot-féle kemencék felépítésére tett javaslatot." A bányaigazgatóság a javaslatot felterjesztette a minisztériumba azzal, hogy az acél síngyártást célszerű lenne bevezetni, és ez esetben a saját szén használata érdekében a Martin-acélgyártás célravezetőbb lenne, mint a Bessemer-eljárás. Javaslatot tett a Pernot-rendszerű kemencékre való áttérésre. 1875 szeptemberében tisztázódott, hogy a szubvencióban részesülő vasutak a következő három évben évenként 200 ezer bécsi mázsa sínt igényelnek, s ebből évenként mindössze 5 ezer bécsi mázsa (2,5%) lehet vassín, a többi acélsín. Erre aztán a Pénzügyminisztérium is megmozdult, és utasította a bányaigazgatóságot, hogy tegye meg az előkészületet egy évi 100 ezer bécsi mázsa termelőképességű Pernot-rendszerű kemence felépítésére.

19 Hamerák Mihály és Teutschl (Técsey) Ferenc elkészítette a gyár fejlesztésére vonatkozó konkrét javaslatot. Ebben két martinkemence, egy előmelegítő kemence, négy gázgenerátor szerepelt. 1878. május 21-én a Pénzügyminisztérium az építésre vonatkozó engedélyt is megadta.

20 Kiszely Gyula: A Diósgyőri Magyar Állami Vas- és Acélgyár története 1867-1945. 62. p. Kiszely Gyula: A Diósgyőri Magyar Állami Vas- és Acélgyár története 1867-1945. 66. p