Sziklavári János - Kiss László - Jung János - Sélei István: A diósgyőri acélgyártás története a folytacélgyártás bevezetésétől napjainkig - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 15. (Miskolc, 2004)

Utószó

UTÓSZÓ 2004 májusának végén lezárult könyvünk beszámolója. Sajnos a nagy múltú diósgyőri gyár - súlyos anyagi helyzete miatt - most nem működőképes, de a diósgyőriek élniakarására jellemzően az utolsó hónapokig törekedtek meg­tartani termékeik korábbi jó hírnevét. Folytonosan javították technológiáju­kat, növelték minőségi acéljaik választékát és bebizonyították, hogy képesek lennének termékminőség tekintetében helytállni az erősödő és szigorodó nemzetközi acélpiacokon is. Mindezekről a mellékletek szakemberek számá­ra is tájékoztatást adnak. Az erőfeszítésekben főszerepet a Borsodi Nemes­acél Acélgyártó Kft. játszotta, és az eredményekben a gyár műszaki vezetőin kívül a Miskolci Egyetem Vaskohászattani Tanszéke is osztozik. A technológiai megújulás az 1996. évi hiányos kormánybiztosi intézkedések tragikus következményeit részben lezárhatja, amikor előkészíti, hogy a ma­radék gyár jövője az acélmű minőségi potenciáljára épülhessen. Ez még híd­ként átsegítheti a Diósgyőri kohászat az európai acélipar jegyzett gyárai so­rába.

Next

/
Oldalképek
Tartalom