Sziklavári János - Kiss László - Jung János - Sélei István: A diósgyőri acélgyártás története a folytacélgyártás bevezetésétől napjainkig - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 15. (Miskolc, 2004)

7. Új technológiák a Kombinált Acélműben

Idő, perc 65. ábra Vasúti abroncs acéladag kezelése ASEA-SKF berendezésben A hagyományos sínacélok 0,55-0,8% C-t és 1% körüli Mn-t tartalmaznak, szakítószilárdságuk 700-900 N/mm

2

. A szilárdságot először Cr-, Mo- és Si-ötvözéssel javították, majd bevezették a mikroötvözést. Ily módon számos növelt szilárdságú sínacéltípust fejlesztettek ki (MnCrV-, CrSiV-, CrSiNb-, SiNb-, CrMoV-típusú acélok), amelyek szakítószilárdsága 1000-1200 N/mm

2 között van. Ezek kopási és kifáradási tulajdonságai jobbak a hagyományos sínacélokénál és abroncsacélokénál. Csökkent a repedés-érzékenységük is, azaz megnőtt a töréshez vezető kritikus repedésméret, ami könnyebbé teszi észlelésüket. Ezek az acéltípusok a sínhegesztési módszerekkel jól hegeszthetők

76

. A Kombinált Acélműben az igen magas műszaki és technológiai színvonalat igénylő hőálló és korrózióálló acélokat vákuum alatti oxigénfrissítéses technológiával gyártják.

77 A ferrites korrózióálló acél C-tartalmát hagyományos eljárással általában 0,1%-nál kisebbre nem lehet beállítani. Ezért - lévén a karbon ausztenitképző elem - C-tartalom növekedésével arányosan több és több krómra van szükség, hogy a primer ferrit szövet megmaradjon (a—>y átalakulás nélkül). Edvi Illés Aladár: A magyar vasköbányászal és vaskohászat ismertetése; Budapest, 1900. Apatóczky István - Farkas István: A diósgyőri acélgyártás rövid történeti áttekintése. BKL 103 évf. 3.