Sziklavári János - Kiss László - Jung János - Sélei István: A diósgyőri acélgyártás története a folytacélgyártás bevezetésétől napjainkig - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 15. (Miskolc, 2004)

5. Diósgyőri acélgyártás a tervgazdálkodás időszakában

56. ábra Az 50 tonnás DSzP-típusú kemence Az új Elektroacélmű egy DSzP-50 típusú, 50 tonnás, 25 MVA-es transzformátorú kemencével és vákuumozó berendezéssel 1969. április 19-én megkezdte a termelést. A kemence kosáradagolású, függőleges tengelye körül két irányban 30°-kal elfordítható volt, és a kemencefenék alatt indukciós keverőtekercsekkel, továbbá térnyomás szabályozóval és porelszívóval volt ellátva. Ez volt a '60-as évek korszerű technológiája. 1970-ben kamrás vákuumozó berendezés is létesült, és lehetőség nyílott akár 50 tonnás tuskók vákuumozott acélból való gyártására is (56. ábra). Sajnos az új Elektroacélművel egyidejűleg nem valósult meg a melegalakítás és a kikészítés fejlesztési programja, amely a nemesacél-készáruk megfelelő minőségben való gyártásához szükséges lett volna; emiatt a tervezett diósgyőri nemesacél gyártási program nem teljesedhetett ki. Az Elektroacélműben folynak a gyártásfejlesztési munkák. Bevezetik SiAlmal való elődezoxidálást, később a szintetikus salakos acélkezelést. A gyártmányskála nagyon széles: a tuskók (öntecsek) tömege 100 kg-tól 53 tonnáig terjedt, 1000-nél több acélminőségből. Jelentősebb gyártmányok: golyóscsapágyacélok, turbina alkatrészek, sülylyeszték-tömbök, forgattyústengelyek, motoralkatrészek, szerszámacélok, sav-, hő- és rozsdaálló acélok, szelepacélok, automata- és szerkezeti acélok, vasúti sínek, felépítményi anyagok, bányatámok, tartók, lapos- és idomacélok, rúdáruk, haditechnikai acélok stb.