Sziklavári János - Kiss László - Jung János - Sélei István: A diósgyőri acélgyártás története a folytacélgyártás bevezetésétől napjainkig - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 15. (Miskolc, 2004)

5. Diósgyőri acélgyártás a tervgazdálkodás időszakában

Ha döntés nem is született, az élet kikényszerített egy részhatározatot akkor, amikor a járműipari program rúdacél szükségletének biztosítására Diósgyőrt jelölték ki. A kiemelt járműipari feladat végrehajtásához acélgyártó ívkemencére, húzó-, hántoló- és csiszológépekre, hőkezelő kemencékre és korszerű vizsgáló-berendezésekre volt szükség, és olyan hengersorra, amellyel a korszerű alaki- és mérettűrési előírások betarthatók. Ha ezek a feltételek teljesülnek, akkor Diósgyőr kielégíthet a nemesacél rúdáruban jelentkező minden hazai igényt. A fejlesztés első lépcsője az elektroacéltermelés növelése volt. 1967. január 19-én ünnepélyes keretek között helyezték el az új elektroacélmü alapkövét, s belesüllyesztettek egy kettősfalú savállóacél emlékdobozt az utókornak szánt emléktárgyakkal (fényképekkel a gyár üzemeiről, technológiai leírásokkal, újságokkal, pénzcímletekkel, a dolgozók névsorával és egy kísérőlevéllel (55. ábra). 55. ábra Emlékdoboz letétel az alapkőbe, aláírások a fénykép hátulján A kísérőlevél (Iván Géza dokumentátor fogalmazásában):