Sziklavári János - Kiss László - Jung János - Sélei István: A diósgyőri acélgyártás története a folytacélgyártás bevezetésétől napjainkig - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 15. (Miskolc, 2004)

5. Diósgyőri acélgyártás a tervgazdálkodás időszakában

53. ábra Előkészület a háromüstös csapoláshoz Az 1960-as évek (a második és harmadik ötéves terv időszaka) Diósgyőrben az anyagi ráfordítás tekintetében ugyan szolid, de tervszerű és ésszerű fejlődés szakasza volt. Kitűnően szervezett és szakszerű volt a vállalati központi termelésirányítás. A gyár üzemeiben jól felkészült fiatalok épültek be a munkásbrigádokba és az üzemvezetésbe, és megoldották az üzemekre kiosztott több irányú feladatokat. A második ötéves terv (1961-1965) a legfontosabb kohászati feladatokat nem a termelés növelésében, hanem a fajlagos műszaki mutatók és a termékösszetétel javításában jelölte meg. A harmadik ötéves terv (1966-1970) mérsékelte a gazdasági növekedés ütemét és megreformálta a mechanizmusát. Előtérbe helyezte a technológiák fejlesztését és a minőség általános javítását. A martinüzemben napirendre került az öntőcsarnok keleti hosszabbítása, a kokillacsarnok befedése, új kiszolgáló daruk építése; az Elektroacélmüben a vákuumozás megvalósítása. A vákuumozó berendezést 1968-ban helyezik üzembe. A 35 m

3-es kamrába lehetséges az üstvákuumozás, az üstből-üstbe és az üstből-kokillába való vákuum alatti öntés. Lehetséges volt a csapolás közbeni vákuumozás is a két 15 tonnás ívkemencénél, közbenső üstön keresztül. A közbensőüst dugómozgatása távirányítással történt. Mindkét berendezés el volt látva zsilipkamrával a vákuumozás közbeni fém és hozaganyag adagoláshoz (54. ábra).