Sziklavári János - Kiss László - Jung János - Sélei István: A diósgyőri acélgyártás története a folytacélgyártás bevezetésétől napjainkig - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 15. (Miskolc, 2004)

5. Diósgyőri acélgyártás a tervgazdálkodás időszakában

A 51. ábra az öntés végrehajtását mutatja. 51. ábra Öntés a kristályosítóba tölcséren keresztül 1956. év utolsó negyede a berendezés technikai tökéletesítésével, az 1957. év pedig a technológia, az öntés és kristályosítás finomításával telt el, oly sikerrel, hogy az üzemet 1958-ban már nemzetközi konferencia részvevőinek is bemutathatták. A kísérletekkel értékes adatokat gyűjtöttek az acél folyamatos öntéséről, s külön kiemelhető, hogy a 200x200 mm-es szálból hengerelt köracélok, bányatámok, különféle profilok, 48,3 kilogrammos nagyvasúti sínek, sülylyesztékes kovácsdarabok, valamint a 130 és 180 mm átmérőjű szálakból hengerelt csövek jó minőségűek voltak. A sikereken felbuzdulva olyan terv született, hogy a szomszédos diósgyőri gépgyárral közösen építenek egy nagyteljesítményű öntőgépet a Martinacélmü öntőcsarnokában, a 180 tonnás kemence térségében. A billenthető kemencéből ütemesen lehetett volna táplálni. A gépgyárnak az öntőgép gyártás új profilt adhatott volna, részben hazai-, részben exportszállításra. (Megjegyzendő, hogy abban az időben öntőgép gyártással a világon egyetlen gépgyár sem foglalkozott.) A terv - sajnos - nem valósult meg, mert néhány hazai szakembernek az volt a véleménye, hogy a folyamatos öntésnek nem lesz jövője. (Nagyot tévedtek.)