Sziklavári János - Kiss László - Jung János - Sélei István: A diósgyőri acélgyártás története a folytacélgyártás bevezetésétől napjainkig - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 15. (Miskolc, 2004)
5. Diósgyőri acélgyártás a tervgazdálkodás időszakában
acélgyártó mestereket, akik megkövetelték a technológiai fegyelem betartását és az időigényes, de elengedhetetlen salakmunkát. Tiszteletet és megbecsülést érdemelnek - utólag is - azok az olvasztárok és brigádok, akik teljesítményszázalékaik terhére is fegyelmezetten eleget tettek a minőségi követelményeknek. Az ellentmondásos körülményeket jellemezte, hogy megfegyelmez-hetetlen pártaktivista olyan „gyorsadagot" is gyártott, amelyik csapolásig be sem olvadt; csapolás után a kemencében maradt a szilárd betét 1/5-e vagy 1/4-e. Elképzelhető, hogy milyen lehetett a homogenizáló munka az ilyen adagokban! 55 Szerencsére a részlegesen beolvadt adagok jelentette technológiai szélsőség nem tartott sokáig, mert 1952-től speciális katonai acélokból álló nehéz gyártási programot kellett az Elektroacélműnek teljesítenie, s ennek sikere érdekében az üzem műszaki vezetése kormányszintről kiinduló bizalmat és támogatást kapott a technológiai fegyelem betartásához. A gyártás-technológiát vissza lehetett állítani a minőség szolgálatába. Kedvező volt e tekintetben az, hogy a páncéllemezek, ágyúcsövek, • puskacsövek, ágyúk és harckocsik különböző alkatrészei, továbbá a lövedékacélok gyártás-technológiájához kapott szovjet dokumentáció kétsalakos, diffúziós dezoxidálásos acélgyártást írt elő, aminek betartását szovjet és magyar katonák is figyelemmel kisérték. Az adagidők ugyan 20-30%-kal növekedtek, de a minőség ugrásszerűen javult. Erre az időszakra esik egy különleges páncéllemezacél kikísérletezése, új csőacélgyártó technológia kialakítása, krómot és volfrámot visszanyerő frissítéses eljárás kidolgozása, egysalakos gyártás megoldása, továbbá munkások és alkalmazottak részéről javasolt számos újítás bevezetése.' 5.6. Kombinált kemencék befejezik pályafutásukat; kísérleti öntőgép épül Megemlékezésre méltó, hogy az 1950-es évek második felében az acélgyártás egyetemes történetének egyik műszaki-technológiai bravúrját befejező, egy másikat kezdő lépés színtere lett az Elektroacélmű. Nevezetesen lebontják a kombinált kemencéket (1956 és 1960), és megépítik a kísérleti folyamatos öntőgépet. A kombinált kemence, MÁVAG-Weigl-kemence eredeti technológiája az volt, hogy a betétet martineljárással beolvasztották, frissítették, foszfortalanították, majd a salak eltávolítása és a gáztüzelés leállítása után az olvadékot Sziklavári János: A diósgyőri elektroacélmű az 1945-1985 években. BKL Kohászat, 1987. 250-256. p. Sziklavári János: A diósgyőri elektroacélmű az 1945-1985 években. BKL Kohászat, 1987. 250-256. p.
