Boros Árpád: Események és tények a diósgyőri kohászat életéből 1770-2003 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 14. (Miskolc, 2004)

TÖRTÉNETI ELŐZMÉNYEK

Ercelőkészítés és nyersvasgyártás Az 1770-ben kezdődött faszenes nyersvasgyártás óta a diósgyőri művekben a nyersvas-termelés hatalmas utat tett meg. Az I. sz. kohó 13 évi építés után 1926. augusztus 18-án indult meg és csapolták le az első nyersvas adagot. A II. sz. kohó - a villamos berendezések hiánya, valamint a gazdasági és anyagellátási problémák miatt - szintén jelentős késéssel 1936. január 2-án indult meg. A két kohó egyenként 320 m -es hasznos térfogattal rendelkezett. 1952. május 9-én pedig 8 és fél hónapos rekord idő alatt felépült 660 m

3-es III. sz. kohót is begyújtották. Ebben az időben ez az ország legnagyobb kohójának számított. A nagyolvasztók elegy-előkészítésére komoly erőfeszítések történtek. A meglévő alapanyagok gazdaságos felhasználására 1949-ben létesült az Ércelőkészítőmü, Vörösiszap-feldolgozó üzem. A vasérc zsugorítására 1959-ben gyáron belül üzembe helyeztek egy 50 rrT-es Dwight-Lloyd rendszerű zsugorítószalagot, 1969-ben pedig felépült és működésbe lépett egy korszerű, gyáron kívüli (Sajókeresztúr) zsugorítómű, mely Robins-Messiter ércátlagosítóval és végső kifejletben 4 db 75 m

2-es zsugorítószalaggal évi 3 millió tonna zsugorítványt termelt a diósgyőri és ózdi kohók részére. A Borsodi Ércelőkészítö Mű (BEM), 1970.