Boros Árpád: Események és tények a diósgyőri kohászat életéből 1770-2003 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 14. (Miskolc, 2004)
TÖRTÉNETI ELŐZMÉNYEK
szűnése) idején felszabaduló dolgozók végkielégítéséhezjárandóságaihoz és azok közterheihez szükséges 1.200 M Ft biztosítására, - 1995. január 1-től április 30-ig felmerülő veszteségekre 850 MFt nagyságrendű összeg megfinanszírozására, - a sínegyengető technológiai fejlesztéshez 150 M Ft biztosítására, - a kohó 1996. október 31-ig való üzemeltetésének biztosítása érdekében 450 M Ft felújítási keret igénybevételi lehetőségére, 1995. április 30. és 1996. október 31. közötti időszakra a kohó üzemeltetéséből származó 250 M Ft havonkénti veszteség pótlására. Ezt követően 1996. végéig 100 M Ft havonkénti veszteség igénybevételére, - az új technológia belépésével együttjáró foglalkoztatási helyzet átmeneti romlása miatt a Munkaügyi Miniszter felé a munkanélküliség kezelésére, - a kivásárlásra kerülő vagyon apportálása lehetőségének megteremtése céljából az AV Rt. megalapítja a DAM Diósgyőri Acélmüvek Kft.-t. A DAM Diósgyőri Acélmüvek Kft. 1995. február 1-én megkezdte a Diósgyőri Kohászat működtetését, függetlenül attól, hogy az eszközökkel tulajdonjogilag még nem rendelkezett. A DIMAG Rt., a Diósgyőri Nemesacél Művek Kft, a Nyersvas- és Acélgyártó Kft. a KOMPLEX és PROJEKT Kft-k mintegy ötezer dolgozóját azonban - a termelés folyamatossá tétele érdekében - munkajogi jogutódlással átvette a DAM Kft. 50 A krónikások szerint az 1994-es esztendő a kormányhatározatok éve volt. „...Mind a Boross, mind a tavaszi parlamenti választások után azt felváltó Horn kormány számára az egyik legkeményebb dió a borsodi acélipar reorganizációs programja volt..." 51 A kormány a 2156/1994 (XII. 24.) sz. határozat 7. pontja alapján támogatta, hogy Ózdon létesüljön egy új acélgyártó bázis. Ez a döntés azonban az 1982-ben épült diósgyőri kombinált acélmű kapacitás kihasználási lehetőségének rovására történt. A gazdasági számítások szerint ugyanis Diósgyőrben a kohó megtartásával, az LD konverter működtetésével, egy folyamatos öntőgép telepítésével az elektrokemence éjszakai működtetése mellett az ózdi hengersorok bugával való ellátása megoldható lett volna. Ezt támasztja alá az ipari miniszter 1995. évi nyilatkozata is, mely szerint „...A kohászat jelenlegi helyzetében a legjárhatóbb megoldásnak pillanatnyilag az látszik, ha 50 Déli Hírlap, 1994. május 19. 51 Észak-Magyarország, 1995. január 11.
