Boros Árpád: Események és tények a diósgyőri kohászat életéből 1770-2003 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 14. (Miskolc, 2004)

GYÁRTÖRTÉNETI KÉPEK

J. B.: Nem én vagyok az illetékes ennek megválaszolására, de személyes véleményem szerint egy olyan szerteágazó ipari konglomerátumot, mint a VSZ, amely 27 ezer embernek ad munkát, s egymaga a szlovák hazai össztermék 9 százalékát, az ország exportjának pedig a 20 százalékát adja, nem lehet holmi átlagos vasgyárként kezelni. Igen, nemzetgazdasági fontossága folytán a kassai cég szoros viszonyt tart fenn az állam különböző intézményeivel. Bár a vasmű most már szinte száz százalékig magánkézben van, és az államnak nincs közvetlen beleszólása az üzleti döntésekbe, mindkét félnek jó, ha megvannak az összeköttetések. A határon túli terjeszkedést pedig az indokolja, hogy a VSZ holdingszerüen a kohászatban, a gépiparban, a pénzügyekben és a szolgáltatásoknál is bővíteni kívánja tevékenységét, s ehhez már kevés a szük belföldi piac. A DAM felvásárlása beleillik ebbe a koncepcióba: az úgynevezett húzottrúdacél termékek kiegészítik a kassai lemezacélgyártást, s előnyös a földrajzi közelség is. HVG: A Business Central Europe című folyóirat úgy véli, hogy a VSZ nagy stratégiai célja egy olyan közép-európai acélcsoport megteremtése, amely révén a szlovák acélóriás a nyugati versenytársakénál 20 százalékkal olcsóbban tud szállítani. A lap szerint viszont kétséges a minőség és a termelékenység: a VSZ-nek öt munkaóra kell egy tonna acél gyártásához, a franciaországi gyártóknak viszont elegendő három. Ön hogyan vélekedik minderről? J. B. Túlságosan leegyszerűsíti a helyzetet. Kétségtelen, vannak olyan termékeink, amelyek minősége nem éri el a világszínvonalat, de jó pár fajta, így a horganyzott és a műanyagokkal bevont acéllemezek semmivel sem rosszabbak a nyugateurópaiaknál. Egyetlen mutatóval egyébként is aligha jellemezhető a versenyképesség, de ha erőltetve átlagszámot veszek is, nincs óriási árkülönbség a nyugati és a VSZ-termékek között. A költségek csökkentésére pedig például Ukrajnából importálunk vasércet és széles nyomtávú vasúton egészen Kassáig szállítjuk. S a régiónkban vannak még bőven tartalékok, elsősorban az alacsony bérköltségekben. HVG: Úgy tudom, tavaly csökkent a VSZ nyeresége, banktartozásai viszont nőttek, s az erőltetett terjeszkedés miatt nem dúskál szabad tőkében. Akkor hogyan finanszírozzák Diósgyőr több milliárd forintos korszerűsítését? J. B.: Ez is olyan kérdés, amelyben kassai kollégáim az illetékesek. Nem mintha én nem tudnék ezekről az ügyekről. Az a mi dolgunk, hogyan szerezzük meg a megfelelő tőkét, de arról kezeskedhetek, hogy maradéktalanul teljesítjük a privatizációs szerződésben vállaltakat, így a 4,5 milliárd forintnyi tőkeemelést a DAM-ban. Már letettünk az asztalra 2 milliárdot, s ahogy megegyeztünk, 1 milliárdot 180 napon belül, további 1,5 milliárdot pedig 15 hónap múlva fizetünk. HVG: A februári rendkívüli közgyűlésen ön azt állította, hogy a DAM tavalyi 7 milliárd forintos veszteségét az idén közel a felére faragják, az ezredforduló táján pedig már szerény nyereségre számít. Azóta is fenntartja ezt az állítását. J. B.: Igen, de addig kemény és fájdalmas intézkedéseket kell hozni. Ha törik, ha szakad, rentábilissá teszem a termelést, s ahol nem lehet leszorítani a költségeket, ott meg kell szüntetni a tevékenységet. Az acélgyártás például roppant energiaigényes, ezért érdemes saját energiaforrást kialakítani, hogy ne külső szállítótól vásároljunk.