Boros Árpád: Események és tények a diósgyőri kohászat életéből 1770-2003 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 14. (Miskolc, 2004)

GYÁRTÖRTÉNETI KÉPEK

- Sokan azt hozzák fel ellenérvként, hogy külföldön ma is indítanak hasonló kohókat. Ha ott megéri, nekünk miért nem? S Világtendencia, hogy az elektroacélgyártás részesedése növekszik, a konverteresé csökken. De valóban vannak országok, ahol a konvertert élesztgetik. Ám csak azokon a helyeken, ahol van koksz, érc és megfelelő közlekedési, szállítási lehetőség. Nálunk az az extrém helyzet állt elő, hogy a konverteres technológiához szükséges alapanyagot importáltuk, az elektroacélgyártás alapját adó hulladékot pedig exportáltuk. Ezt az ellentmondást próbáljuk feloldani. - Vannak, akik önt teszik felelőssé azért, hogy engedi a kohó leállítását... - Azt hiszem, ebben a kérdésben két táborra szakadt a gyár. Vannak akik logikai, racionális alapon kezelik a kérdést, és egyetértenek a technológiai váltással. Mások viszont érzelmi megközelítésből nézik a problémát, amit megint csak természetesnek tartok. Hozzáteszem, ez utóbbi kör is két részre oszlik; akinek valamilyen módon sikerült megoldást találni a helyzetre, az könnyebben vészeli át, mint az, akire a munkanélküliség vár. -Mi lesz a kohónál dolgozó emberekkel, a kohót kiszolgáló szervezetekkel? - A nagykohónál keftőszázhuszonöten dolgoznak, közülük több mint 100 embernek sikerült munkát ajánlanunk kerítésen belül, a többiektől sajnos végkielégítéssel, vagy akinél lehetőség rá engedményes nyugdíjaztatással válunk meg. Év végéig még hatszáz ember leépítését tervezzük, közülük mintegy kétszáznak sikerült munkahelyet teremteni, de a nagyobbik rész sajnos elmegy a vállalattól. - Mi lesz a kohó sorsa? - Erről még nincs konkrét döntés, mindenestre a hétfői leállást követően hónapokba telik, amíg kihűl a monstrum. Ez ad némi haladékot. Hazaindulunk, de mielőtt végleg elhagynánk a gyárat, még az elektrokemence felé vesszük az irányt. Frissen betonozott út, kiépített sínpárok várják a november első felére tervezett indítást. Valami megszűnik, és valami születőben van. Kohóavató „1952 ismét egy nagy ugrást jelentett a diósgyőri nyersvasgyártás történetében. Szovjet tervek alapján 1952. május 9-én , 8 és fél hónapos rekordidőt jelentő építés után beindították a III. számú kohót, amely az ország legnagyobb kohója 660 köbméter hasznos térfogatával. A kohó torokzáró berendezése Mac-Key rendszerű, két kúpos. Az adagolás ferde felvonó pályán, szkippek segítségével történik. A fúvósíkba 12 fúvó-formát építettek be. A Szovjetunió nemcsak a nyersanyagellátásban, a kohó megtervezésében, a berendezések szállításában adott maximális segítséget, hanem a beindítás után állandó tanácsadóval segítette az új kohó zavartalan üzemét." (Megjelent a Bányászati és Kohászati Lapok című újságban)