Boros Árpád: Események és tények a diósgyőri kohászat életéből 1770-2003 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 14. (Miskolc, 2004)

GYÁRTÖRTÉNETI KÉPEK

Az elmúlt két évszázadban soha nem ért annyi támadás hazánkban gyárat, mint éppen a diósgyőri kohászatot. Alig született meg az új vasgyár, itt ezen a helyen a múlt század hetvenes éveiben, máris a megszüntetését, felszámolását követelték a parlamentben. Akkor Pech Antal, Jókai Mór, Táncsics Mihály vette védelmébe a gyárat, s követelte a kormánytól, adják meg a lehetőséget az új vasgyárnak életképessége igazolásához. A támadások időszakában rendszerint megvonták az állami támogatást a vasgyár fejlesztésétől, mondván, a gyár tartsa el magát. Ez érvényesült a mi korunkban is. A támogatások csökkentése, a hitelek megvonása. A diósgyőri kohászat azonban mindenkor igazolta életképességét, úrrá tudott lenni a nehézségeken, meg tudott újulni, melynek az itt ülők is valamennyien részesei voltak. Az utóbbi negyvenkét esztendő a kohászat életében hatalmas fejlődést hozott. Először 1945 után romjaiból kellett felépíteni a gyárat, majd a sorozatos fejlesztésekkel megvalósultak a korszerű acélgyártás alapjai (III. sz. kohó, új elektro, nemesacélhengermű, kombinált acélmű). Önök az elmúlt viszontagságos, sokszor ellentmondásos négy évtized alkotó részesei, akik a saját bőrükön érezték, hogy nem könnyű a kohász szakma! Nagyon kell szeretni, hogy müvelője elkötelezze magát hosszabb távon vele. A bányászat-kohászat nem véletlenül rokonszakma! Hősies erőfeszítést, áldozatos helytállást igényel mindkettő, de talán éppen ez adja meg a varázsát! A jelenlévők valamennyien tudják, hogy akit egyszer megérint a kemencék melege, akit egyszer megbűvöl az acélcsapolás, a hengerek, kovácsüllők között formálódó tüzes bugák látványa, nehezen szabadul a hatása alól. Az okos gyárvezetők már nagyon régen felismerték ezt és a századforduló előtt kitűnő szakmunkásokat telepítettek a gyártelepre a szélrózsa minden irányából és sokféle szociális juttatásokkal kötötték őket a gyárhoz. így alakultak ki a munkásdinasztiák, a gyár jó értelemben vett patinás törzsgárdái. Kohászkodni mindig nehéz volt. Periodikusan váltakoztak konjunkturális, dekonjunktúrái is időszakok, válsághelyzetek. Az ötödik ötéves terv ideje alatt azonban szinte évenként kapott vállalatunk kitüntetéseket jó eredményeiért. A VI. ötéves terv időszakában pedig a sikertelen évek sora következett. A kohászat most világszerte válságban van, vagy éppen egyes országukban a közelmúltban volt abban, a mi gyárunk is hosszantartó hullámvölgybe került. 1981. évtől nem volt nyereségünk, pedig nem dolgozunk kevesebbet mint az előző időszakban. Miközben a termelés folyamatosan nőtt, a létszám 2000 fővel csökkent. A kötődések fellazulásával többen elhagyták a süllyedni látszó hajót. Önök itt maradtak a kohászat nagy családjában és szolgálati idejük utolsó éveiben is szinte megszállottként álltak helyt, s mindent elkövettek a mielőbbi talpraállás érdekében. Most úgy tűnik, hogy az erőfeszítések nem voltak hiábavalók. Sokat kellett dolgozni, de megérte. Itt most kétféle ünnepség is van! Jubilálok és nyugdíjba távozók. A jubilálok még tovább dolgoznak és részesei maradnak a további építő munkának. A kedves nyugállományba távozó munkatársaink pedig hitet téve hűségünkről, a kohászat nagy családjából átlépnek a gondtalannak tűnő, kötelezettségtől mentes és jól megérdemelt nyugdíjas státuszba. Mi a diósgyőri kohászokat nyugdíjas éveiktől sem féltjük. Bízunk benne, hogy megtalálják egyéni érdeklődésüknek meg-