Boros Árpád: Események és tények a diósgyőri kohászat életéből 1770-2003 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 14. (Miskolc, 2004)

GYÁRTÖRTÉNETI KÉPEK

lalat ma egy-egy kutatási problémakör rendszergazdája. Mi például a vágathajtási kutatásoké vagyunk. Ez a koordináltság nyilván most már lecsapódik az egyetemen is. Kuszmann Károly: - Nálunk az anyagi eszközök hiánya nem gátolja az együttműködést. Nyilvánvaló, hogy olyan témákkal jelentkezem az egyetemnél, amelyek nehezek, problematikusa és többrendbeli vizsgálatot igényelnek. Czibere Tibor: - Ma a fejlesztésre fordítható pénz kevesebb. Ezért is mondjuk, hogy a fejlesztéspolitikának, legyen az iparfejlesztés vagy kutatás, szelektívnek kell lennie. Azokon a területeken kell fejleszteni, amelyeken élvonalban tudunk maradni, vagy élvonalba tudunk kerülni. És nagyon fontos, hogy már most készüljünk arra az időszakra, amikor nagyobbak lesznek a fejlesztés lehetőségei. Legyen akkorra egy olyan koncepciónk - alternatívákkal -, amelyet ha megvalósítunk előbbre lépünk. Drótos László: - Ami a pénzt illeti, az mindig kevesebb, mint amennyi kellene, de az együttműködéssel, a kevés pénzből is több jöhet ki. Említettem a közös utaztatást, ami nemcsak olcsóbb, de a hozama is több. Úgy gondolom, hogy a közös gondolkodás, programmeghatározás az, amely a mostani együttműködésünket jó irányban téríti el a régi megbízásos munkától. így sokszorozhatjuk a produkciót. - Mennyire szűkül le ez az együttműködés a műszaki fejlesztésre, vagy hordoz-e társadalmi kérdéseket? Czibere Tibor: - A társadalmi alapkutatásokat, gondolok itt szervezéstudományra, üzempszichológiára, szociológiára, azért is folytatnunk kell, hogy megfelelő társadalmi körülményeket tudjunk biztosítani azoknak az embereknek, akikkel a műszaki fejlesztési programot intenzíven akarjuk megvalósítani. Drótos László: - Több olyan témánk van a társadalomtudományok területén munkálkodó tanszékekkel, amelyektől sokat várunk. A marxista tanszékkel van egy megállapodásunk például: miként lehet minősíteni a gyár több mint hatszáz diplomásának közérzetét, törekvését, innovatív, vállalkozó szellemű csapattá formálni ezt az együttest? Azaz, hogyan lehet az új irányítási rendszer igényeire minél előbb ráhangolni azt a gárdát, amely köztudottan hosszú évtizedeken át tervutasításos rendszerben dolgozott, nem is rosszul. Nem beszéltünk eddig még arról, hogy jó irányba változott egymás megbecsülése is. Arra célzok, ahogyan egy egyetemi oktató a gyakorlati mérnökre gondol, és viszont. Vagy szólni lehetne az egyetem szakemberképző funkciójáról. A szakemberképzés, egyáltalán az emberi tényezőkkel való foglalkozás a stratégiai kérdések másik nagy pillére. Kuszmann Károly: - Biztos, hogy a számítógépes programokat, technikát és irányítást nem tudjuk kikerülni. A régebb tervezők és fejlesztők számára ezek technikailag ismeretesek ugyan, de nem kaptak rá olyan képzést, mint a mai mérnökök. Hallatlan segítség ez. Enélkül egyszerűen lépéshátrányba kerülnénk. Czibere Tibor: - A mai világban rendkívül fontos a referencia. Nemcsak az ipar számára. Úgy gondolom az is nagyon jó, hogy az ipar alkalmasnak érzi az egyetemet, mint kutatóműhelyt arra, hogy segítsen a problémák megoldásában. Ez úgy is megnyilvánul, hogy alkalmas, feladatmegoldásra képes mérnököket nevelünk számukra. Az alkotó értelmiség közérzetét az határozza meg, hogy az a társadalom, amelyikben él, mennyire számít az ő szellemi erejére. Észak-Magyarország, 1984. november 7. Csutorás Annamária