Boros Árpád: Események és tények a diósgyőri kohászat életéből 1770-2003 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 14. (Miskolc, 2004)
GYÁRTÖRTÉNETI KÉPEK
A tudomány termelőerő Kerekasztal-beszélgetés a Nehézipari Műszaki Egyetem és a nagyüzemek együttműködéséről Napjainkra megnőtt a kutatóhelyek szerepe, felerősödött a tudomány termelőerővé válásának folyamata. Hogyan tükröződik ez a Nehézipari Műszaki Egyetem és három borsodi nagyvállalat kapcsolatában? - erről beszélgetünk dr. Czibere Tiborral, az MTA levelező tagjával, tanszékvezető egyetemi tanárral, az NME rektorával, Drótos Lászlóval, a Lenin Kohászati Művek vezérigazgatójával, Balogh Bélával, a Borsodi Szénbányák Vállalat műszaki vezérigazgató-helyettesével és Kuszmann Károllyal, a Diósgyőri Gépgyár kereskedelmi igazgatójával. - Gondolom, egyetértünk abban, hogy a magyar népgazdaság szempontjából stratégiai kérdéssé vált a műszaki fejlesztés, hiszen csak így tudunk versenyben maradni a világpiacon. Mennyire stratégiai kérdés vállalati szinten a műszaki fejlesztés? Drótos László: - Egyértelműen az, mert csak így tudunk kapcsolódni ahhoz az iparfejlesztési programhoz, amelyet a magyar népgazdaság maga elé tűzött. A Lenin Kohászati Művek elindított egy megújulási programot, s bázisaként létrehozta a kombinált acélművet. Ahhoz azonban, hogy a kombinált acélmű hasznosuljon a vállalat és a népgazdaság számára is, ki kell munkálnunk egy több évre szóló belső fejlesztési programot. Ez a metallurgiai termelőbázis ugyanis igényli, hogy a kutatás lehetővé tegye a továbbfeldolgozás korszerűségét. Kuszmann Károly: - Közvetlen exportérdekeltségünk túllépte a 60 százalékot és ez eleve azt jelenti, hogy sarkalatos kérdés a fejlesztés. Beleértve ebbe a gyártmányés a gyártásfejlesztést. Mind a kettő piacdeterminált, hallatlan gyors reakcióképességet követel. Saját fejlesztési bázisunk elégtelensége is arra tereli a vállalatot, hogy kiutat keressen más szellemi kapacitás igénybevételével. Ebben az esetben ez az egyetem, amellyel együttműködünk a gyártás és a gyártmányfejlesztés területén. Balogh Béla: - Ma ezer fővel kevesebb vájár dolgozik a BSZV-nál, mint 1980ban. Ezt csak műszaki fejlesztéssel lehet áthidalni. A legszomorúbb - ha szabad így mondanom - , hogy vannak műszaki fejlesztési elképzeléseink, de nincs mindig meg a megvalósulás feltétele. Czibere Tibor: - A magyar ipar számára, annak bármely vetületét is nézzük, a műszaki fejlesztés stratégiai kérdés. Akkor is, ha sokkal szerényebb lehetőségeink vannak, mint mondjuk az NSZK-nak, vagy Angliának. Mivel tudunk azonban mi versenyezni? Műszaki színvonalban, vagy abban, hogy nálunk olcsóbb a munkaerő... Ahhoz, hogy ezzel éljünk, műszaki fejlesztés kell! Egy akadémikus fogalmazta meg, hogy azokba a résekbe kell a magyar iparnak betörni, amelyek a nemzetközi munkamegosztásban számunkra nyitva állnak. A magyar ipar erőssége az egyedi gépgyártás, amelyben a legjobban hasznosul a szellemi tőke is. Ebben versenyezhetünk. - A műszaki fejlesztés hatékonyságának fokozása megköveteli, hogy a tudomány és a gyakorlat még inkább közeledjen egymáshoz. Mennyire használják ki a vállalatok, hogy körzetükben van az egyetem, mint tudományos kutatóbázis?
