Boros Árpád: Események és tények a diósgyőri kohászat életéből 1770-2003 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 14. (Miskolc, 2004)

TÖRTÉNETI ELŐZMÉNYEK

A Központi Kohászati Múzeum épülete, 2002. A kellő piaci ismeretek hiánya, a magas ár, valamint a konkurens felsőmagyarországi vasművek alacsony árai miatt a gyártmányok értékesítése akadályokba ütközött. A vállalkozás minden terhét Fazola Henriknek kellett viselnie, mivel a bécsi udvar nem volt hajlandó bizonytalan kísérletekre áldozni. Fazolának a kovácsolás művészetével megszerzett összes vagyonát fel kellett áldoznia álmának megvalósításához. Részvényeit a Kincstár - adósságai fejében - lefoglalta. Munkásai - akiket Stájerországból, Szászországból, valamint Felső-Magyarországról telepített Massára és Hámorba - igen nehéz körülmények között éltek. Napi munkaidejük 11-13 óra volt. Lakásaik - különösen Ómassán - fából épültek. Javadalmazásuk Fazola haláláig napi bérben történt, csak halála után léptették életbe a többi állami gyárban alkalmazott bérezési rendszert, ami heti 72-96 krajcárt, illetve évi 60-70 forintot jelentett. 1778-ban - minden nehézség ellenére - Johann Nepomuk Fierer körmöcbányai mérnök tervei alapján megkezdték a gyár első irodaháza, az úgynevezett „kancellária" épületének építését, mely ma ipari műemlék és az Országos Műszaki Múzeum Központi Kohászati Múzeuma található benne. Ebben az épületben az emeleteken volt a kohósáfár, valamint a számtiszt lakása és irodája, a földszinti részben pedig vaskereskedés és a gyár munkásai ellátását szolgáló élelmiszerraktár. Fazola Henrik még láthatta az épülő falakat, de ennek befejezését már nem érte meg, mert 1779. április 18-án 49