Porkoláb László: Források Diósgyőr-Vasgyár történetéhez 1920-2005 -Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 13. (Miskolc, 2006)
Az egyes források sorszámozva, kronologikus sorrendben következnek. Az egymáshoz tematikailag kapcsolódó dokumentumokra a szöveg végén utalásokat tettem, ezzel is segítve az eligazodást, a megértést. A források között esetenként eló'fordulnak átfedések, ismétló'dések. Ezeket azért hagytam meg, mert más-más megközelítésben tárgyalják az adott témát, ügyet, illetve más — jelenleg rendelkezésre álló ismereteink szerint - nehezen eldönthető', vagy az irattermeié' szervek hibáiból eredé adatokat tartalmaznak. A forrásokban több — az irat alkotójának írásbeliségére jellemző' - nyelvhelyességi hibával találkoztam. Ezeket - a tolihibákat kivéve - többnyire meghagytam. A válogatás során a vasgyár eredményeinek, fejlődési stádiumainak felidézése mellett a nagyüzem társadalomtörténeti kérdéseinek bemutatására is igyekeztem kellé hangsúlyt fektetni. A száraznak tűnő termelési eredmények, műszaki mutatók mellett egy-egy kiragadott érdekes esemény, történet felidézésével megpróbáltam a lüktető gyárban dolgozók hétköznapjaira is ráirányítani a figyelmet. A szűkre szabott terjedelmi lehetőségek ellenére bízom benne; sikerül a kötet olvasóit meggyőzni arról, hogy a diósgyőri vasgyár léte és növekedése milyen fontos szerepet játszott a város, a térség és ezzel együtt az ország műszaki, gazdasági, kulturális életének fejlődésében, alakításában. Egyúttal remélem, hogy az olvasóban árnyaltabb kép alakul majd ki a hazai vaskohászat, ezen belül a diósgyőri vasgyár megítéléséről, a közvéleményben a ’80-as években kialakult negatív vélekedésekkel szemben. A gyár gazdag történelmi múltja adott, azt többnyire jól ismerjük. Az, hogy milyen lesz a jövője, annak kulcsa a gyár, a város és nem utolsósorban az ország mindenkori vezetőinek szándékától, illetve hozzáállásától függ. A kutatómunka és a kötet előkészítésében nyújtott segítő munkáért és megértő türelemért köszönetem fejezem ki a vasgyár volt és a jelenlegi vezetőinek, hozzátartozóiknak, az Országos Műszaki Múzeum vezetésének, a Docustore Kft. vezetőjének és munkatársainak illetve múzeumi kollégáimnak, valamint a számítógépes feldolgozásban tevékenyen közreműködő feleségemnek, Erikának és Gábor fiamnak. Köszönöm Dr. Sziklavári Jánosnak, a Magyar Tudományos Akadémia doktorának, címzetes egyetemi tanárnak, valamint Dr. Herendi Rezső nyugalmazott vezérigazgatónak a kötettel kapcsolatos értékes útmutatásait, hasznos tanácsait, és a rendelkezésemre bocsátott fontos dokumentumokat. Befejezésül köszönettel tartozom támogatóimnak, akik fontosnak tartották e kötet megjelentetését. Külön köszönetemet fejezem ki - a diósgyőri kohászok nevében is — Dr. Dobrossy Istvánnak, a B.-A.-Z. Megyei Levéltár igazgatójának, aki a Források Diósgyőr történetéhez c. sorozatban 1996-tól kiemelt figyelmet szentel a vasgyár történelmi szerepének, illetve értékeinek bemutatására. Hagyományos bányász-kohász köszöntéssel: Jó Szerencsét! A szerző 7
