Porkoláb László: Források Diósgyőr-Vasgyár történetéhez 1920-2005 -Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 13. (Miskolc, 2006)
Visszaemlékezések, szakmai értékelések, elemzések
MINAP 2006. június 17., Észak-Magyarország 2006. június 6. (részlet)- Nemrégiben avatták fel a Fazola Frigyes emlékére, öntöttvasból készült oszlopot Felsó'-Hámorban, a Kohászati Múzeum melletti téren. Az eseményen jelen volt a Fazola család egyik mai leszármazottja is, a Békéscsabán éló' Adamik János György. Az emlékmű felállítását a miskolci Rotary Klub finanszírozta, a miskolci önkormányzat pedig a szükséges területet, illetve annak rendbetételét biztosította.- Interjú a Fazola leszármazottal: Szerencsésen találkozott nemrég két kutatási irány. A miskolci Kohászati Múzeum szakembere kereste, létezik-e még az észak-magyarországi vasgyártási hagyományok megalapítóinak famíliája. A családjával Békéscsabán élő Adamik János György pedig az után nyomozott, az ősei között fellelt Fazola név az a bizonyos Fazola-e. A válasz: igen. Hogy került kapcsolatba a múzeummal? A nagymamám mesélte egykor a családi anekdotákat, hogy Fazola Johanna révén Fazola Henrik, a nevezetes egri kapukat készítő mester leszármazottai vagyunk. Én Gyulán dolgozom, mérnökként a környezetvédelmi felügyelőségen. (Időközben a megszorító intézkedések miatt több társával együtt felmondtak neki. A szerző'.) Porkoláb László múzeumigazgatóval a jószerencse hozott össze. Rátaláltam a felsőhámori múzeum internetes honlapjára, és felhívtam telefonon. És kiderült, hogy az ön hívására várt... Ő a Fazola-kutatás keretében az utódokat kereste, én meg a felmenőket. Megkaptam tőle a témáról 1999-ben megjelent könyvüket. Összeállt a kép, azaz a családfa: a nagymamám nagymamájának az anyja az a Fazola Johanna, aki Fazola Henrik lánya. Azért vesztek el ezek a szálak az elmúlt másfél évszázad során, mert a nagyapám orosz hadifogságban halt meg, a nagymamám pedig Békéscsabára került és ott is maradt a család. így most már tudja, annak a két Fazolának a leszármazottai, akiknek - immár mindkettőnek - Felsőhámorban emlékműve áll. Fontos tudnunk, honnan jöttünk, hova megyünk. Annál is inkább így érzem, mivel most született a kislányom. Egyébként azt hiszem, a kézügyesség öröklődik a családban: én magam festek. A család másik ágáról is tudunk, de keveset: Balatonalmádiban élnek. Most már felmerült az ötlet, hogy Miskolc, Diósgyőr, Hámor lehetne az a hely, ahol a família tagjai egyszer összejöhetnek... Ld. még 298. 353. Rátaláltak a gyáralapító leszármazottaira 347
