Porkoláb László: Források Diósgyőr-Vasgyár történetéhez 1920-2005 -Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 13. (Miskolc, 2006)
Visszaemlékezések, szakmai értékelések, elemzések
reskedelmi rúdvasak képezik. Hogy ezeket versenyképes kivitelben és versenyképes áron gyártsuk, ez a hengerész feladata. Ha valamely hengermű ezen felül is tud jól fizető, különleges szelvényeket szabatosan és gazdaságosan gyártani, úgy az rendesen a kollektíva ügyességére és életrevalóságára vall”. A diósgyőriek mindezt megvalósították, és itt kell megemlékeznünk azokról a diósgyőri üregező mérnökökről, akik sok nehéz, de a közszükségletet vagy a piacot érdeklő szelvény hengerelhetővé tételében jelentős szerepet játszottak. Néhány ezek közül: Técsey (Teutschl) Ferenc, Spanbauer Rezső, Honkó Pál, Sztaha Gusztáv, Grillusz Alfréd, Schön Gyula, Ormai Gyula, Romvári Zoltán. A hengerész törzsgárdájához tartozott pl. a Négyesi család. Az ős, Négyesi Barnabás 1848-ban született és 29 évig dolgozott csaknem kezdettől végig a „régi” (finom) hengerműben. Mind a négy fia ugyancsak itt dolgozott. Közülük Dániel és István előhengerészek, Barnabás és Ferenc pedig hengersori emelők voltak. Öt unokája szintén a finomhengerműben folytatta az elődök munkáját. A Négyesi családból tehát több generáción keresztül vették ki részüket a hengerművek — az utolsó a 60-as években -, a finomhengerde munkájából. Hasonló az eset a Fülemile családnál is. Az ős, idős Fülemile István 1879- ben született, 38 évig dolgozott, napszámosként kezdte és előhengerészként végezte a „régi” hengerdében. Hat gyermeke közül három jött a vasgyárba dolgozni, mind a három a régi hengerdébe. Béla, mint középhengerműi főművezető ment nyugdíjba és a hengersori szerszámkészítés egyik legismertebb szakembere volt. Dezső előhengerész, István lakatos előmunkás lett a finomhengerdében. Még a 60-as évek elején is dolgozott a hengerműben leszármazottjuk. A hengerműnek régi, népes, nagytapasztalatú és találékony művezetői gárdájából megemlítem Háger Edét, akinek őse még Hámorban vízihámoros kovács volt, továbbá Kristek Dezsőt, Ocsenás Fülöpöt, Tóth Andrást, Somlai Fülöpöt, Heiner Bélát, Bumbera Sándort. (Az utóbbi kettőt ismertem). Mindannyian és még sokan mások lelkes, fáradhatatlan dolgozói voltak a diósgyőri gyárnak. Az előzőek munkájának is lehet köszönni, hogy 1935-ben a Montan Export cégen keresztül megszerezte a gyár a Szovjetunióból első megrendeléseit traktorokhoz és ekékhez, melyek különleges alakú új profilokat jelentettek a közép- és finomsor részére. Rövid idő alatt szállítóképes lett a gyár. Az asszuáni gát építéséhez a szudáni gyarmatbirtokos Anglia 381 mm-es I-tartókat és ezekhez szükséges 160 mm-es, alakos kapocstartókat rendelt szádfalvas célra. A gerendasornak igen nehéz problémát okozott a szigorú méret- és felületelőírás, a gyártás korszerűsítésével a hengermű irányító és végrehajtó kollektívája mégis úrrá tudott lenni a problémák felett. 1936-ban elkezdődött a hajóépítési láz világszerte. Magas felárral lehetett eladni nemcsak hajólemezt, hanem hajó szögvasakat (Bulba-szögvas) is. Rövid próbázási idő után, főleg svéd hajógyárak részére, több mint 30 000 tonnát szállított a gyár a békeévekben. Az átvevők külön kiemelték a Bulba-szögvasak igen jó és állandó minőségi értékeit. Bár a gerendasor 750 mm átmérője már kevés volt hozzá, mégis sikerült bevezetni 1939-től a budapesti Villamosvasutak részére a 180 mm magas vályús sín gyártását. Az I- és U-gerendáknál a DIN szabványokra való áttérést normál feladatnak megfelelő gyorsasággal sikerült megvalósítani. Gyártmányféleségekben a síngyártmányok és az ötvözetlen hengereltkovácsolt termékek, öntvények alapanyagán kívül fokozatosan kiterjedt az ötvö340
