Porkoláb László: Források Diósgyőr-Vasgyár történetéhez 1920-2005 -Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 13. (Miskolc, 2006)
Visszaemlékezések, szakmai értékelések, elemzések
intézkedéseit a volt vezérigazgató szerint úgy lehetne megfogalmazni, hogy „hátha sikerül”. Tolnay Lajos, a Magyar Alumínium Rt. elnöke, már nem vágyik vissza az acéliparba, de aggódva figyeli a fejleményeket. Szerinte tőkeerős, a megtérülést illetó'en türelmes, komoly szakmai múlttal bíró, nyugat- vagy közép-európai, a nemesacél-termelést folytató befektetőre van szükség. Mert kemény, szívós munkával, az időközben elveszített szakemberek újbóli alkalmazásával Diósgyőr szépen megélhetne a járműipari piacon - állítja Tolnay -, hiszen a termékei jók.- Klicsu András, aki az orosz-osztrák Nuevometal-Szojuzruda képviselőjeként volt a Dimag Rt. vezérigazgatója, azt mondja: ők 1992-ben négy lehetséges utat láttak. Az egyikre, a diósgyőri kohászkodás teljes megszüntetésére nem is dolgoztak ki tervet. A második lehetőség az volt, hogy felszámolják a céget, és megy minden a maga - azóta jól ismert - útján. A harmadik szerint - ez valósult meg - csak az elektrokemence működne tovább, de akkor a magyar ipar igényeit se tudja kielégíteni Diósgyőr, és legfeljebb 1 000 munkahely marad meg. Gondok lehetnek az alapanyag ellátással is - írják le 1992-ben -, miközben évi 1,5 milliárd forintos veszteséggel kell számolni. A legjobb, az állam számára legolcsóbb megoldás szerintük az lett volna, ha tovább működtetik a kohászat teljes vertikumát. Ha ehhez megkapják az államtól a szükséges segítséget - állítja Klicsu -, akkor ma nem egy nagy probléma- halmaz lenne a kohászat. Szerinte 1994-ben már veszteség nélkül működhetett volna a gyár, 7 000 dolgozóval és 1-1,2 millió tonna éves termeléssel számolva. Megrendelésben ugyanis soha nem volt hiány, hiszen Diósgyőr a legjobb minőségű acéltermékeket képes gyártani. Hogy ez miért nem valósulhatott meg? - Klicsu a politikát kárhoztatja. Ha akkor nem a felszámolás, az orosz-osztrák konzorcium elüldözése a cél, az államnak nem került volna eddig körülbelül 40 milliárd forintjába Diósgyőr, a konzorcium pedig nem veszít 15 millió dollárt - mondja. Merthogy - szemben a szóbeszédekkel - nem nyertek, hanem jókorát buktak a diósgyőri kohászaton - bizonygatja a volt vezérigazgató... Vő. 251, 257, 258, 289. 343. A tonnahajszolástól a minőségi termékekig Kiss László: Az utolsó ötven év, a második világháborútól napjainkig. Bányászati és Kohászati Lapok 1996. május (részlet) Tiszteletet és megbecsülést érdemelnek - utólag is — azok az olvasztárok és brigádok, akik teljesítményszázalékaik terhére fegyelmezetten eleget tettek a minőségi követelményeknek. Szerencsére a technológiai szélsőségek nem tartottak sokáig, az 1950-es évek elején ugyanis a fellendülő honvédelmi felszerelési terv keretében nehéz, speciális, acélokból álló gyártási programot kellett megvalósítani. Ez nem nélkülözhette a technológiai fegyelem betartását. A munka minőségével kapcsolatos szemléletfejlődést bizonyítja, hogy sikeresen megvalósították a különleges előírást kielégítő páncéllemezek, lövegcsövek és más haditechnikai acélminőségek gyártását. Ezt bizonyítják a Katonai Átvételtől (KÜM), Haditechnikai Intézettől kapott elismerések. 329
