Porkoláb László: Források Diósgyőr-Vasgyár történetéhez 1920-2005 -Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 13. (Miskolc, 2006)
Visszaemlékezések, szakmai értékelések, elemzések
meg, de ne úgy, hogy ez a nagyvállalatok leépítésével, a dolgozók tömeges elbocsátásával járjon.” 1991. decemberében leáll a diósgyőri kohó. Ötven nap elteltével már új tulajdonos indítja újra. Időközben ugyanis az állami az egykor csaknem húszezer ember foglalkoztató Lenin Kohászati Művekből (LKM) létrejött Diósgyőri Metallurgiai és Alakítástechnológiai Gyárak (Dimag) Rt.-t 530 millió forintos áron eladja a Nuevometal-Szojuzruda osztrák-orosz cégnek. 1992. március közepén azonban ismét áll a vasgyár, mert a kohászat tartozásai miatt az EMASZ nem ad áramot. Az időközben történt létszámleépítések után maradt 9 000 dolgozó többségét szabadságolják. A Dimag másfél milliárdos hitelgaranciát kér a kormánytól. A Reorg Rt., mint felszámoló megkapja, így huszonöt nap után újraindul a termelés... Jórészt az állam és Klicsu András Dimag vezérigazgató huzakodásával telik el 1992. Utóbbi szerint a ténylegesnél sokkal (most azt mondja, 12 milliárd forinttal) kisebb adósságállomány szerepelt az adásvételi szerződésben. Szabó Iván ipari miniszter kontráz: Klicsu zsarolja az államot. Aztán újabb leállás, és júniusban tízezren tüntetnek a miskolci utcákon a kohászat hosszú távú működésének biztosítását, a Dimag 18 milliárdos adósságának befagyasztását követelve. Júliusban megkezdődik a Dimag égisze alatt a nyolc kohászati Kft. összevonásával létrehozott, 6 000 embert foglalkoztató Diósgyőri Nemesacélművek Kft. felszámolása. Jó három hónapos szünet után augusztusban csapolnak ismét a nagykohóban, miután a kormány dönt: két év alatt 3,9 milliárd forintot biztosít a DNM-et felszámoló Reorg Rt.-nek. A következő évben, 1993-ban az Állami Vagyonügynökség a vételár meg nem fizetésére hivatkozva igyekszik visszaszerezni a Dimagot az osztrák-orosz cégtől, amely viszont húszmillió dolláros kártérítést követel - sikertelenül. Közben Klicsu András ellen különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés gyanúja miatt nyomozást indítanak. (Két év múltán bűncselekmény hiányában az eljárást megszüntetik.) A borsodi kohászat reorganizációs programjáról szóló, Diósgyőrre egymilli- árd forintot szánó 1994. februári kormánydöntés értelmében a sokkal kevesebb embert foglalkoztató, hulladékvas-alapanyagú miniacélműi gyártásra rendezkednének be. Ha a régi technológiával dolgoznának tovább - állítják ekkor a szakemberek -, évi kétmilliárd veszteséggel kellene számolni. A kormány szerint húsz év alatt a diósgyőri kohászat 27 milliárd forint állami támogatást kapott. A Dimag adósságállománya ekkor már 22 milliárd forint, nagyobb, mint a gyár értéke. Decemberben figyelmeztető sztrájkot tartanak Diósgyőrben. Az érdekvédelmi szervezetek ragaszkodnak a hagyományos működéshez, szerintük az új módszer jóval drágább, mint a nagykohó felújítása. Kormánydöntés: még két évig működhet a kohó. A következő esztendő, 1995. elején bejelentik, hogy visz- szaállamosítják a kohászatot. Az Állami Vagyonkezelő (ÁV) Rt. tulajdonába kerül a felszámolás alatt álló kohászati cégekből létrehozott Diósgyőri Acélművek (DAM) Kft. Az ÁV a tervek szerint nyolc és fél milliárd forintért kivásárolja felszámolásból a kohászatot még működtethető vagyontárgyait, és apportként viszi be a DAM-ba. A céget eleve veszteségesre tervezik, az ÁV havi 250 millió forintot szán a működtetésére. Felavatják a 600 millió forintos költséggel létrehozott miniacélművet. A vagyonkezelő - új nevén ÁPV Rt. - egymilliárd forint vissza nem térítendő támoga326
