Porkoláb László: Források Diósgyőr-Vasgyár történetéhez 1920-2005 -Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 13. (Miskolc, 2006)
Visszaemlékezések, szakmai értékelések, elemzések
kockázatok csökkentésére hivatott garanciális kérdésekben eltértek az IT határozatában foglalt feltételektől. Nincs írásos nyoma, hogy lépéseikben milyen — megítélésük szerinti és az IT döntés időpontjában ismerttől eltérő — esetleges kényszerítő körülmények játszottak szerepet s miért hoztak létre egy hiányos, egyes vonatkozásokban az eladóra kifejezetten hátrányos szerződést. A vevők birtokba helyezésekor, az irányítási jogosultság átruházásánál nem jártak el körültekintően. így állt elő, hogy a vevő pénzügyi teljesítése elvált a tulajdonosi jog átruházásától, s ez később sorsdöntőnek bizonyult. Az ÁVÜ ügyvezetésének érintett munkatársai az eltérésekről, annak esetleges — vélt vagy valós - indokairól még utólag tájékoztatták az IT-t és az ügyvezető igazgatót. Hasonlóan jártak el akkor is, amikor a vevő szerződéses kötelezettségeit mulasztotta és arról tudomást szereztek. Az 1990-1992. évekről szóló ÁSZ jelentések az ÁVÜ belső működésének szabályozottsági hiányosságait, az információs rendszerrel kapcsolatos gondokat és az ezzel járó kockázatokat nyomatékosan kifogásolták. Felhívták a figyelmet a belső ellenőrzés hiányára, a döntések végrehajtásáról visszajelzés elmaradásának veszélyére. Az ÁVÚ - bár több év késéssel - megfelelő rendszerek kiépítésével és a belső ellenőrzés feladatkörének bővítésével ma már nagyrészt rendezte az említett belső-szabályozási, szervezeti, eljárási problémákat. Az ÁSZ által jelzett körülmények azonban a tranzakció időszakában fennálltak és kizárták a DIMAG privatizáció rendszerszemléletű kezelését. Az ÁVÜ Ügyvezetésének ilyen eljárása nyomán tulajdonosi pozícióba került konzorcium, illetve a képviseletet ellátó és a DIMAG Rt. elnök-vezérigazgatói posztját betöltő menedzser egy fillér kifizetése nélkül került olyan helyzetbe, hogy a kohászat folyamatos működtetésére vonatkozó vállalásának teljesítésétől is elzárkózhatott. Az 1991. december 12-én leállított nagyolvasztóban a termelés 1992. február 7-én ugyan beindult, majd május 27-én ismét leállt. Az átmeneti működési időszakot is különböző - a közüzemi szolgáltatók korlátozásai miatti - termelési zavarok jellemezték. Ebben a helyzetben a Kormány szintjén sem volt megfelelően biztosítható az állami érdekek képviselete és érvényesítése. A foglalkoztatási válság megelőzése érdekében a Kormányzat kényszerhelyzetben, 1992. április 2-a és augusztus 6-a között négy alkalommal foglalkozott a DIMAG Rt. helyzetével és egyre átfogóbb támogatási formákra hozott határozatokat. Ez azonban nem akadályozhatta meg, hogy a gazdálkodási egyensúlyát vesztett részvénytársaságnál, a holdinghoz tartozó mintegy 42 különböző társaságnál a felszámolási eljárások láncreakció módjára ne terjedjenek. A dokumentumok szerint az ÁVÜ ügyvezetésének figyelmét a problémák kiéleződése után a válságkezelés kötötte le, majd a helyzet felismerése után több kísérletet tett a jogszerű tulajdoni állapot helyreállítására. A szerződéses kötelezettségeit nem teljesítő partnerekkel szembeni fellépéshez igyekezett áttekinteni az állami vagyon kárára eszközölt lépéseiket, s fellépni azokkal szemben. Kísérleteit azonban a magánvevők - birtokon belül lévén - rendre meghiúsíthatták. Az 1993. szeptemberi, az eredeti állapot visszaállítását elrendelő Választott Bírósági határozat, valamint a DIMAG Rt. felszámolását kihirdető 1993. október 7-i határozat ezeket a korlátozásokat megszüntette. Jelenleg már az ÁVÜ, illetve a felszámoló rendelkezésére áll a DIMAG Rt. teljes irat- és információs bázisa a szükséges felmérési és bizonyítási eljárások lefolytatásához. 315
