Porkoláb László: Források Diósgyőr-Vasgyár történetéhez 1920-2005 -Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 13. (Miskolc, 2006)
Visszaemlékezések, szakmai értékelések, elemzések
Kicsit úgy vagyok, mint a Csehák et.-nő, elfogadom azt a döntést, hogy tartsuk fenn ’88-ban ezt a bizonyos kohászati konstrukciót, de nem tartom jónak. És ha ezt mi hosszabb ideig fenntartjuk, akkor joggal fogják mondani legközelebb is, hogy hát a kormány volt az, aki azt mondta, hogy szükség van erre...- Beck Tamás, Magyar Kereskedelmi Kamara elnöke: Az Ózdi Kohászati Üzemeknek kb. 1,2 milliárd forint, a LKM-nek kb. 1,8 milliárd forint prognosztizált vesztesége lesz jövőre, tehát gyakorlatilag itt 3 milliárd jövő évi veszteséggel állunk szemben. Ezt most tudjuk, és ha ezek a vállalatok egy bank tulajdonában lennének, akkor annak a banknak a vezetése, ha kell három hétig éjjel-nappal azzal foglalkozna, hogy mi a kibontakozás és mi a teendő. Ebből csak azt szeretném aláhúzni, hogy nem szabadna ezt a kérdést elhúzni, nem szabadna a kollektívákat erkölcsileg és közérzetileg bizonytalanságban tartani, hanem tudjuk, hogy lesz 3 milliárd vesztesége a két nagy kohászati vállalatnak, akkor itt egy kormányzati bizottságnak, vagy társaságnak, vagy megbízottnak a megfelelő intézkedéseket meg kellene tennie...- Grósz Károly: A jelenlévő elvtársaktól elnézést kérek a kormányon belüli véleménykülönbségekért, ezt többféleképpen lehet minősíteni. Egyes helyeken úgy fogalmazhatják ezt meg, mint a nyílt, szabad, demokratikus légkört, amely lehetőséget teremt mindenki számára, hogy belepillantson a kormányzati műhelymunkába, más helyen úgy is meg lehet fogalmazni, hogy az egység hiánya. Nekem az első megfogalmazás rokonszenves, a valósághoz közelebb áll a kettőnek a keveréke. Nyilvánvaló, hogy egy ilyen konfliktuskezelést tanuló időszakban ez természetes, nem „testidegen” egy olyan kormányzati munkától, amelynek a kontúijai még most formálódnak. Szeretném azt is elmondani, hogy itt a jelenlévők nagyon sok pénzt igényeltek és kértek a kormánytól. Általában hallatlanul tapintatosan, finoman, körültekintően, ha ezt hirtelen összeadnánk, akkor 1988 meg nem termelt összes fejlesztési lehetőségeit el tudnánk szórni és kevés lenne az igényekhez. Ezt mi kielégíteni nem tudjuk. Beck et. mondta, hogy ha 3 milliárd egy bank esetében hiányként, veszteségként megjelenik egy vállalat életében, ott három hétig nem aludnának, ott éjjel-nappal dolgoznának. Bevallom egész őszintén, hogy én felvállalnám, hogyha csak 3 milliárd lenne a gondunk, akkor a kormány akár tetszik a kormány tagoknak akár nem, három hétig nem aludna, hanem bezárva keresné a 3 milliárd feloldásának útját, módját. A kormány tagjai szerencsére ebben a pillanatban nem alszanak, pedig minimum 1,7 milliárd dollár a hiány, és ha legszolidabban számolom: legalább 25- 30 milliárd magyar forint. Bár tartok tőle, hogy ettől nagyobb a hiány. Itt mégis csak egy fontossági sorrendet fel kell állítani, mert lehet, hogy megoldjuk a 3 mil- liárdot, miközben össze fog omlani az egész, az 1,7 milliárd dollár hiányával és a 30 milliárd forint hiányával. Most tehát ezeket az igényeket kielégíteni nem tudjuk, akkor sem tudjuk megoldani tulajdonképpen, hogy ha nem alszunk. Ezt a hiányt csak munkával lehet megoldani, azzal lehet teljesíteni, mégpedig olyan munkával, hogy mindenki a maga helyén elvégzi a maga feladatát. Menet közben ez nagyon szépen megfogalmazódott, ezért külön örülök ennek a mai találkozónak, mert itt nem egymásra mutogatás volt, hanem igényesség saját munkájukkal, önmagukkal szemben. 303
