Porkoláb László: Források Diósgyőr-Vasgyár történetéhez 1920-2005 -Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 13. (Miskolc, 2006)
Visszaemlékezések, szakmai értékelések, elemzések
Az biztos, hogy mindenki annak tudatában tehetett rosszat vagy könnyelműséget, hogy esetleg másnap bűnténynek minősítik, s ki tudja milyen mércével mért számonkérés következik. A megfélemlítésnek ez az oldala talán még nem is a legnagyobb baj volt, hanem az már teljesen zavarossá vált, hogy mit és kik minősítenek rossznak. Ismeretes, hogy abban az időben a koncepciós perek időszaka volt, s a nagy, világgá kürtőit koncepciókon kívül egy-egy üzemre vagy éppen iparágra vonatkozó ezernyi koncepció akadt, s ha egyszer a kákát kézbe vették, csomónak is kellett rajta lenni...- Kérdés: Jelentett-e lényeges segítséget a szovjet szakértők, Rakcsejev és társai megjelenése a kohászatban? Válasz: A szovjet szakértők igen jelentős szerepet töltöttek be az iparág életében - különösen 1950-1951-ben -, mert tapasztalataik és tanácsaik mellett a kormány bizalmi embereinek számítottak, s véleményük meghatározó volt bizonyos kérdések, sőt egyes szakemberek megítélésében. 1950 őszén hárman érkeztek egyszerre. Nagyon különböző felkészültségű és természetű emberek voltak. Kezdem a legkevesebb hatást kiváltó hengerészszakértővel, Sebastianowal. Bizonyára jól értette a szakmáját, adott is elfogadható tanácsokat, többnyire olyanokat, amit a magyar hengerészek is tudtak, csak akkor éppen nem tartották elsőrendűen időszerűnek... Rakcsejev minden tekintetben kitűnő nyersvasgyártó szakértő volt, s nagyszerű emberi tulajdonságokkal és képességekkel rendelkezett. Ismereteinek átadásában a magabiztos légkör teremtésében nyugodt volt. Sokat segített a meglévő magyar kohók üzemeltetésének és fenntartásának javításában, s különösen a szovjet típusú nagykohók építésének, üzemeltetésének és a szovjet ércek feldolgozásának felkészítésében. Ő legtovább tartózkodott Magyarországon. Budilkin acélműi szakértő kemence főmesteri szinten szerezhette kétségtelenül nagy gyakorlatát s üzemmérnöki képesítését. A metallurgiához alapvetően nem értett. Az üzemi rend, a munkafegyelem, a kemencejavítás és építés vonatkozásában agresszív követelményeket támasztott, s ezek végrehajtását tűzönvízen, emberek elsöprésén keresztül megkövetelte. Ha nem boldogult a vezér- igazgatókkal, nem egyszer a minisztertől követelte ki akaratának elrendelését. Kétségtelenül voltak eredményes hatásai a működésének. Az üzemi rend az acélművekben néhány hét alatt olyan mértékben javult, hogy az ő erőszakossága nélkül évek múlva sem lehetett volna azt a szintet elérni. A kemencejavítások (mind a kohász és meleg-kőműves javítások, mind a kemenceátépítések) lényegesen lerövidültek. Elégedetlen volt az új kemencék építési ütemével. Ráadásul kifogásolta, hogy az osztrák Maerz-cég tervei alapján építünk. Kikövetelte, hogy a soron következő diósgyőri 3. sz. Martin-kemencét magyar tervezőcsoport tervezze meg, s a korábbi 7 és fél hónapos építési idővel szemben 2 hónapos határidőt rendeltetett el. 53 nap alatt készült el. Egyéves működés után szerencsére hazarendelték. A tartósan ideküldött szakértőkön kívül Bordin akadémikus két látogatására elismeréssel és tisztelettel gondolhatunk vissza. E konzultációkon számos forrongó kérdést helyére tett, s ezzel segített a döntések előkészítésében, higgadtabb légkörteremtésben... Vő. 104. 270
