Porkoláb László: Források Diósgyőr-Vasgyár történetéhez 1920-2005 -Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 13. (Miskolc, 2006)
Visszaemlékezések, szakmai értékelések, elemzések
Diósgyőrben csak kisebb üzletet bonyolítottak. A kormány kapitalista törekvéseinek megfelelően ez idő tájt a gyár - bár állami vasgyár - különböző kartellek, szindikátusok és pénzcsoportok tagjaként bonyolítja üzleteit. A diósgyőri gyár helyi igazgatósága csak kartellekbe nem tartozó jelentéktelen szabad cikkek eladását bonyolította. A gyár állami vállalkozás lévén, főleg az állami vas- és acéláru igények kielégítését szolgálja, s jelentős szerepet játszik az Osztrák-Magyar Vasutak, illetve a hadsereg részére történő szállításokban. Ezen utóbbi szállítások később acélöntésű hajóalkatrészekre is kiterjednek. Az 1901-es év gyártmánylistájában először találkozunk hadianyag-gyártással és 1914-től az I. világháború alatt kizárólagosan haditermelésre állítják át a gyárat. Az I. világháború után a gyár termékösszetétele jelentősen nem változik, kereskedelmi tevékenységét az Állami Vasművek Központi Igazgatósága bonyolítja és a helyi gyárigazgatóságnak minden kereskedelmi tevékenysége megszűnik. A gyár az idők folyamán bekapcsolódik az úgynevezett Nemesacél Egyesülésbe is, ahol eladásait az Állami Vasművek Kereskedelmi Képviselete intézi. Az 1930-as évek táján a vállalat jelentősebb export tevékenységét a MONTÁN export céggel folytatta, az eladások az angol domíniumokba (Egyiptom, Dél-Afrika, India), Kínába, Indonéziába, Hollandiába, Svédországba és Norvégiába irányulnak. Időközben 1926. júliusától a vállalat részvénytársaság tagjaként is működik. Ebben a részvénytársaságban mint Mávag 50,2%-ban, az Angol-Magyar Bank pedig 49,8%-ban érdekelt. A kibontakozó gazdasági válság a gyárat érzékenyen érinti és kereskedelme csak a válság befejeztével, 1933. után lendül fel. A válság idején rendkívüli jelentősége volt az exportnak. Az 1930-31. évben az évi összesen forgalmazott 49 3811 áruból 3 944 t, tehát 8% volt az export. A válság utáni fellendülés is a külkereskedelem jelentős fokozására vezetett. A vállalat termékei Európa, Ázsia és Afrika sok országába elkerültek, sőt Dél-Amerikában Chile is vásárlói közé tartozott. Az exportpiacon hengereltáruk, kovácsolt- és acélöntvények, nemesacélok, váltók, keresztezések mindenütt keresett árukká válnak és a diósgyőri acél jó hírét bizonyítják. A MONTÁN export útján az ausztriai vasúti társaságok is megismerkednek vasúti gördülőanyagaival és kerékpárjaival. Eljutnak ezek a termékek az Indiai Államvasutakhoz is, ahol igen nagy megelégedéssel vásárolják azokat. 1934-től a bel- és külkereskedelmet a budapesti Mávag Igazgatóság Eladási Osztálya bonyolítja, melyet a gyár szakembereiből szerveznek meg és 1937-től a vállalatnak önálló képviselete is van a Mávag Vezérigazgatóság útján Londonban. A neve MÁVAG Overseas LTD és főleg indiai exportot szolgál. Ez az idő már a II. világháborúra való felkészülés ideje, a kapitalizmus imperialista politikájának visszatükröződése a gyár életében... 1945 után a párt és a kormány politikai irányvonalának megfelelően a félfeudális elmaradott agrár országból iparilag fejlett és korszerű mezőgazdasággal rendelkező ország építése a központi cél. Ehhez acél és ismételten acél kell. Az ország a tervgazdálkodás útjára lép, a szükségleteket pontosan felmérik, a fejlődés ütemét meghatározzák, a beruházásokat igen jelentős mértékben növeli és Diósgyőr mindehhez a tervgazdálkodás keretén belül egyre jelentősebb termelési sikerrel szállítja a modern ipari állam legfontosabb nyersanyagát, az acélt. 1947262
